Az oktatás, nevelés napi tevékenysége korábban is mindennapi gyakorisággal teremtette meg a vitás helyzeteket, azonban az elmúlt időszak több tekintetben is átértékelte ezeket a konfliktusokat. Az ágazat nagy átalakulásának folyamata (reformja) ráirányította a figyelmet a változásokra és a változások következtében törvényszerűen kialakuló új problémákra. Mindemellett az utóbbi időszakban a médiában is egyre nagyobb teret nyertek az iskolai erőszakkal foglalkozó riportok, szakmai beszélgetések, mivel – sajnálatos módon – egyre szaporodnak az ilyen jellegű cselekmények az oktatási intézményekben. Az oktatás módszerei, az intézmények működésének követelményei is tehát egyre erőteljesebben felvetik a „békés problémamegoldás”, a tárgyalásos (bizonyos esetekben akár „permegelőző”, „perhelyettesítő” vagy hatósági beavatkozást kiváltó) eljárások alkalmazásának különféle formáit. Ebben a megváltozott helyzetben az oktatásügy szereplőiben is egyre erősebb igény mutatkozik a gyors, hatékony és békés konfliktuskezelési megoldások iránt.