2012. május 22., kedd
,
Júlia, Rita
1055 Bp., Szalay u. 10–14.
Tel.: (+36-1) 235-7200
Fax: (+36-1) 235-7202
Tapasztalatok
A kérdőívek elemzéséből kitűnik, hogy fenntartótól függetlenül minden intézménytípus bevezette a nem szakrendszerű oktatást.
Jónak mondható, hogy a kollégák háromnegyede részt vett a nem szakrendszerű oktatás helyi tantervének a kidolgozásában, hiszen így valóban azok a módszerek kerülnek alkalmazásra, amelyek a leghatékonyabbak a készségfejlesztésben, de a kerekasztalokon elhangzott, hogy több segítséget vártak volna a kollégák a tantervek elkészítéséhez, hogy nagyon későn jelentek meg a központi tantervek, és hogy ezek a tantervek nagyon sok kívánni valót hagynak maguk után.
A nem szakrendszerű oktatással kapcsolatos tevékenységet több dokumentum alapján végzik a kollégák. Jónak mondható, az intézmények a pedagógiai programjukban rögzítették a nem szakrendszerű oktatás szabályozását. Sok iskola külön munkatervet készített a nem szakrendszerű oktatás bevezetéséhez és megvalósításához. Nagyon sok iskola ebben az évben nevelési értekezletének témájául választotta a nem szakrendszerű oktatást. A beszélgetésekből az is kiderült, hogy sok kolléga ezután akarja elvégezni azt a 120 órás tanfolyamot, amely feljogosítja a nem szakrendszerű oktatás végzésére, mivel ehhez a végzettséghez kötődve érez nagyobb egzisztenciális biztonságot.
Változatos formában történik a tanulók értékelése a nem szakrendszerű oktatás keretében. Örvendetes, hogy az intézmények 36 %-a már szöveges értékelést használ. A legtöbb kérdés azzal kapcsolatban merült fel a beszélgetések során, hogy hogyan értékeljék a kollégák azokat a tanulókat, akik a nem szakrendszerű oktatás keretei között tanulnak. Sokan gondolták azt, hogy szövegesen értékelik azokat, akik fejlesztésre szorulnak, a többieknek pedig érdemjegyet adnak. Nehezen fogadták el, hogy csak az egységes értékelés valósítható meg. Ez viszont arra ösztönzi az intézményeket, hogy egyre több helyen vezessék be a szöveges értékelést. Hasonlóan sok intézményben kérdésként merült fel az is, hogy hogyan dokumentálják a nem szakrendszerű oktatás keretében megtartott tanítási órákat. Jó gyakorlatnak mondható, hogy azok az intézmények, amelyek egy adott tantárgy teljes óraszámát a nem szakrendszerű oktatásra fordítják, azok a pedagógiai programjukban rögzítették azt. Azok az intézmények pedig, amelyek az adott tantárgy óraszámának csak egy részét fordítják a nem szakrendszerű oktatás megvalósítására, a haladási naplóban jelölik azt.
A nem szakrendszerű oktatás menetében a kollégák azokat a munkaformákat használják a leggyakrabban, amelyek segítségével a leghatékonyabban valósítható meg a korszerű fejlesztés, a hatékony ismeretátadás: csoportmunka és páros munka. Öröm, hogy a frontális osztálymunka aránya a nem szakrendszerű oktatás keretein belül egyre inkább szorul háttérbe. Hiány viszont, hogy vagy nem ismerik, vagy még nem tudják alkalmazni a kollégák az oktatás folyamatában a projektmódszert. (Kellenének olyan előadások, képzések, amelyek felkészítik a kollégákat a projektek tervezésére és megvalósítására.)
Megnyugtató, hogy a megkérdezettek a problémák mellett több pozitívumot írtak a nem szakrendszerű oktatás bevezetéséről, mint negatívumot. A kollégák a nem szakrendszerű oktatás előnyeként azokat a dolgokat jelölték meg, amelyek egybeesnek az oktatásirányítás elképzeléseivel. Ilyenek például a differenciálás lehetőségének a megvalósítása, hogy nagyobb hangsúlyt lehet adni a megfelelő alapok elsajátításához, hogy így a gyermekek megtanulnak közösségben dolgozni, hogy a tanulók szívesen dolgoznak a kooperatív technikákkal, hogy pedagógus módszertani megújulásra kényszerül stb.
A nem szakrendszerű oktatáshoz használt eszközök változatos képet mutatnak. A tankönyvek mellett a fénymásolt anyagokat használják a legtöbben, de egyre jobban terjed az aktívtábla használata és a többi info-kommunikációs eszközé.
A felmérés legfontosabb eredménye az, hogy a megkérdezettek 61 %-a szerint az oktatás színvonalának emelkedéséhez fog vezetni a nem szakrendszerű oktatás bevezetése. A válaszadók 26 %-a ennyi idő elteltével még nem tudja megítélni a várható hatást, és csak 13 % nyilatkozott úgy, hogy nem lesz pozitív hatása a nem szakrendszerű oktatás bevezetésének.
Tapasztalatok a nem szakrendszerű oktatásról
2009. február 03.
Tapasztalatok a nem szakrendszerű oktatásról
Az összegzés egyrészt annak a kérdőívnek az elemzése alapján készült, amelyet az OFI honlapján töltöttek ki azok a kollégák, akik szeptember óta a részben nem szakrendszerű oktatás keretében dolgoznak. Másrészt azoknak a kerekasztaloknak a tapasztalatait tükrözi, amelyet három helyen (Szeged, 2008. október 20., Nyíregyháza, november 7. , Szekszárd, november 13.) rendeztünk.
A kérdőíves felmérésnek és a kerekasztal beszélgetéseknek az volt a célja, hogy megtudjuk, az iskolák milyen tantárgyak esetén és hogyan valósították meg iskolájukban a nem szakrendszerű oktatást, hol tartanak az intézmények a nem szakrendszerű oktatás megvalósításában. Valamint, hogy a kollégák milyen munkaformákat és módszereket használnak a nem szakrendszerű oktatás keretében. Továbbá szerettük volna feltérképezni a nem szakrendszerű oktatás bevezetésének előnyeit és hátrányait a tanítást végző pedagógusok szemszögéből.
A kérdőívek elemzéséből kitűnik, hogy fenntartótól függetlenül minden intézménytípus bevezette a nem szakrendszerű oktatást.
Problémát jelent viszont, hogy az iskolavezetés csak 50 %-ban érzi magáénak a nem szakrendszerű oktatást. Nagyon sok intézmény igazgatója átadta ezt a feladatot a helyettesének, vagy az adott munkaközösség vezetőjének. Úgy gondoljuk, a nem szakrendszerű oktatás akkor valósítható meg hatékonyan és eredményesen, ha az intézményvezető kollégák érzik annak jelentőségét, ha ők is részt vesznek a folyamat megvalósításában. (Talán célszerű lenne újra felhívni az iskolaigazgatók figyelmét valamilyen formában ennek a feladatnak a fontosságára, jelentőségére.)
Jónak mondható, hogy a kollégák háromnegyede részt vett a nem szakrendszerű oktatás helyi tantervének a kidolgozásában, hiszen így valóban azok a módszerek kerülnek alkalmazásra, amelyek a leghatékonyabbak a készségfejlesztésben, de a kerekasztalokon elhangzott, hogy több segítséget vártak volna a kollégák a tantervek elkészítéséhez, hogy nagyon későn jelentek meg a központi tantervek, és hogy ezek a tantervek nagyon sok kívánni valót hagynak maguk után.
A nem szakrendszerű oktatással kapcsolatos tevékenységet több dokumentum alapján végzik a kollégák. Jónak mondható, az intézmények a pedagógiai programjukban rögzítették a nem szakrendszerű oktatás szabályozását. Sok iskola külön munkatervet készített a nem szakrendszerű oktatás bevezetéséhez és megvalósításához. Nagyon sok iskola ebben az évben nevelési értekezletének témájául választotta a nem szakrendszerű oktatást. A beszélgetésekből az is kiderült, hogy sok kolléga ezután akarja elvégezni azt a 120 órás tanfolyamot, amely feljogosítja a nem szakrendszerű oktatás végzésére, mivel ehhez a végzettséghez kötődve érez nagyobb egzisztenciális biztonságot.
A felmérésből kiderül, hogy a legtöbb iskola elfogadta az OKM-nek azt az ajánlását, hogy magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából valósítsák meg a nem szakrendszerű oktatást. A kérdőívet kitöltő iskolák 80 %-ában magyar nyelv és irodalomból, 43 %-ában matematikából kapott órakeretet a nem szakrendszerű oktatás. (A kérdőívek alapján elmondható, hogy minden ötödikes tárgy kapott órát a nem szakrendszerű oktatásra, de ezek száma elenyésző a magyarhoz és a matematikához képest. Éppen ezért célszerű lenne olyan anyagokat készíteni, ami magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából adna segítséget a kollégáknak a nem szakrendszerű oktatáshoz. Erre óriási igény van.) Elgondolkodtató, és talán újabb vizsgálatokat igényelne, hogy az iskolák egy adott óraszámnak miért csak bizonyos százalékát használják fel a nem szakrendszerű oktatásra, vagyis hogy például a heti négy magyarórából miért egy, kettő esetleg három az, amin a nem szakrendszerű oktatás valósul meg. Mi történik a többi órán?
Változatos formában történik a tanulók értékelése a nem szakrendszerű oktatás keretében. Örvendetes, hogy az intézmények 36 %-a már szöveges értékelést használ. A legtöbb kérdés azzal kapcsolatban merült fel a beszélgetések során, hogy hogyan értékeljék a kollégák azokat a tanulókat, akik a nem szakrendszerű oktatás keretei között tanulnak. Sokan gondolták azt, hogy szövegesen értékelik azokat, akik fejlesztésre szorulnak, a többieknek pedig érdemjegyet adnak. Nehezen fogadták el, hogy csak az egységes értékelés valósítható meg. Ez viszont arra ösztönzi az intézményeket, hogy egyre több helyen vezessék be a szöveges értékelést. Hasonlóan sok intézményben kérdésként merült fel az is, hogy hogyan dokumentálják a nem szakrendszerű oktatás keretében megtartott tanítási órákat. Jó gyakorlatnak mondható, hogy azok az intézmények, amelyek egy adott tantárgy teljes óraszámát a nem szakrendszerű oktatásra fordítják, azok a pedagógiai programjukban rögzítették azt. Azok az intézmények pedig, amelyek az adott tantárgy óraszámának csak egy részét fordítják a nem szakrendszerű oktatás megvalósítására, a haladási naplóban jelölik azt.
A nem szakrendszerű oktatás menetében a kollégák azokat a munkaformákat használják a leggyakrabban, amelyek segítségével a leghatékonyabban valósítható meg a korszerű fejlesztés, a hatékony ismeretátadás: csoportmunka és páros munka. Öröm, hogy a frontális osztálymunka aránya a nem szakrendszerű oktatás keretein belül egyre inkább szorul háttérbe. Hiány viszont, hogy vagy nem ismerik, vagy még nem tudják alkalmazni a kollégák az oktatás folyamatában a projektmódszert. (Kellenének olyan előadások, képzések, amelyek felkészítik a kollégákat a projektek tervezésére és megvalósítására.)
Az alkalmazott módszerek jól korrelálnak a leggyakrabban használt munkaformákkal. Pozitív fejlemény, hogy a nem szakrendszerű oktatásban leggyakrabban a csoportmódszereket és a kooperatív módszereket használják. A kooperatív technikák mindegyikét jól ismerik a kollégák, alkalmazzák is azokat. A különböző kooperatív módszerek alkalmazása nem mutat szignifikáns eltérést. Talán azért ismerik ilyen jól a kollégák a kooperatív módszereket, mert a HEFOP pályázatoknak köszönhetően dinamikusan terjedt és terjed a közoktatásban. Ez azért fontos, mert a 2007. évi felülvizsgált Nat előírja a kooperatív technikák alkalmazását az általános iskolai oktatásban.
A megkérdezettek a nem szakrendszerű oktatás legnagyobb problémájának a nem megfelelő törvényi szabályozást jelölték meg. Erről a kerekasztalokon sokat vitatkoztunk, hiszen a kollégák nagy része azt gondolta, hogy 2007-ben született a törvény a nem szakrendszerű oktatásról, és igen meglepődtek, mikor közöltük velük, hogy 2003-ban jelent meg a törvény, vagyis hosszú idő állt rendelkezésre a felkészüléshez. Ez az ellentmondás alátámasztja azt, hogy az intézmények vezetői nem minden esetben készítették elő megfelelően a nem szakrendszerű oktatás bevezetését. A kérdőív kitöltői komoly problémát látnak még abban, hogy kevés az oktatáshoz a segédanyag. Nehezen hiszik el, hogy a nem szakrendszerű oktatás nem köthető tankönyvhöz, hogy bármilyen tankönyvcsalád alapján meg lehet valósítani azt. Valamint hogy aránytalanul sok a teher az új módszerek –elsősorban a differenciált csoportmunkák szervezése – miatt.
Megnyugtató, hogy a megkérdezettek a problémák mellett több pozitívumot írtak a nem szakrendszerű oktatás bevezetéséről, mint negatívumot. A kollégák a nem szakrendszerű oktatás előnyeként azokat a dolgokat jelölték meg, amelyek egybeesnek az oktatásirányítás elképzeléseivel. Ilyenek például a differenciálás lehetőségének a megvalósítása, hogy nagyobb hangsúlyt lehet adni a megfelelő alapok elsajátításához, hogy így a gyermekek megtanulnak közösségben dolgozni, hogy a tanulók szívesen dolgoznak a kooperatív technikákkal, hogy pedagógus módszertani megújulásra kényszerül stb.
A nem szakrendszerű oktatásra történő felkészítés színvonala ellentmondásos. Bár az ötfokú skálán a 3,50 –os átlag elfogadhatónak mondható, de ugyanakkor nagyon elgondolkodtató, hogy miből alakult ki ez az átlag, hiszen közepes minősítés szinte nincs. A képzés színvonalát a válaszadók közel 60 %-a jelesre minősítette, ugyanakkor 40 %-nak a képzés színvonala elfogadhatatlan volt. (Valószínű, hogy nem a tananyag összeállításával lehetett a probléma, hiszen minden képzés akkreditált volt, hanem a képzést vezető személyek kiválasztása nem volt mindig a legsikeresebb.) A képzés területeinek minősítése korrelál az egész felkészítés minősítésével.
A nem szakrendszerű oktatáshoz használt eszközök változatos képet mutatnak. A tankönyvek mellett a fénymásolt anyagokat használják a legtöbben, de egyre jobban terjed az aktívtábla használata és a többi info-kommunikációs eszközé.
Ha a kollégáknak segítségre van szükségük a nem szakrendszerű oktatás keretében végzett munkájukban, akkor leggyakrabban a munkaközösségen belül egymáshoz tudnak segítségért fordulni. Relevánsnak mondható még, hogy vagy az Interneten, vagy az SDT anyagokban keresnek segítséget. Keveset segít az iskolavezetés és más intézmény vagy szakértő a problémák megoldásában.
A felmérés legfontosabb eredménye az, hogy a megkérdezettek 61 %-a szerint az oktatás színvonalának emelkedéséhez fog vezetni a nem szakrendszerű oktatás bevezetése. A válaszadók 26 %-a ennyi idő elteltével még nem tudja megítélni a várható hatást, és csak 13 % nyilatkozott úgy, hogy nem lesz pozitív hatása a nem szakrendszerű oktatás bevezetésének.
Az intézmények közel fele nem méri a nem szakrendszerű oktatás eredményességét intézményükben, fele viszont már méri, megpróbálták, megpróbálják beépíteni azt minőségirányítási programjukba. (A jelzések alapján a releváns mérésekhez várnak az intézmények központi mérőeszközöket.)
Azt várják a kollégák, hogy a már megvalósult képzéseknek legyen folytatása. Gyakorlati példákra, a gyakorlathoz fűződő tanácsokra lenne a legnagyobb igény. Bemutató foglalkozásokat szeretnének látni a különböző műveltségi területekből. Az előző bekezdésben említett szakértő által javasolt mérőlapokra is nagy szükség lenne.
A kerekasztalokról elmondható, hogy a téma iránt nagy volt az érdeklődés, a kollégák elmondták kudarcaikat és sikereiket, felsorolták, hogy milyen területeken várnak folyamatos segítséget. Alkotó légkörben, eredményesen lehetett beszélgetni.
Sejtes Györgyi és Bácsi János prezentációja.
A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.