„Ha a mezőn utolér az alkony, oszt szögény fejednek nincs hova lönnöd, kuporoggy lé, magad

körül körbe, mind a tíz ujjaddal vagy a bicskáddal kapard ki a fődet, amég belegömbölyödve,

akár a csikasz, nem láccol ki belűle. Aztán vágj egy kéve nádat, oszt sorjába állícsd a gödör

szélire. Csatold le a derékszíjadat, oszt kösd át fönt a nád kontyát, hogy szét ne hulljon. Huzd

lé a nadrágodat, amit elűl akassz a bejáratra. Takarózz a kabátodba! Möglátod, hogy nem vösz

mög az isten hidege.”(1)

Hát ilyen könnyű dolog a házépítés? Vagy mégse?

(1) Kunkovács László: Ősépítmények. Kós Károly Alapítvány – Örökség Könyvműhely,

Budapest, 2000. 3.o.