1055 Bp., Szalay u. 10–14.
Tel.: (+36-1) 235-7200
Fax: (+36-1) 235-7202
Információk
Elérhetőségünk:
1055 Budapest, Szalay u. 10-14.
Tel./Fax: 235-7283;
Tel.: 235-7283; 222-3750
E-mail: oksz@ofi.hu
Web: oksz.ofi.hu
Partnereink:
Korábbi ügyeink
2. Egy szép példája az oktatási szereplők között meginduló párbeszédnek egy középiskolás diák érettségi dolgozatának osztályozásával kapcsolatban hozzánk forduló szülők esete. A diák érettségi dolgozatát a szülők szerint igazságtalanul értékelte a pedagógus, jogorvoslati lehetőséget keresve találták meg az OKSZ-t. Az ügy kapcsán felmerült annak a lehetősége, hogy jogi úton szerezzenek érvényt az értékelés felülvizsgálatának, ami több szempontból is aggályos volt. Kérdéses volt, hogy a törvényes határidőn belül az említett diák kifogása figyelembe vehető-e, ha igen, ez azzal a következményekkel jár, hogy a többi diák érettségi eredményét is érvénytelenítik, így komoly hátrány éri őket. Az iskola igazgatója és az érintett pedagógus hajlandó volt a szülőkkel és a tanulóval az OKSZ közreműködésével megtárgyalni a problémát. A megbeszélésen a szülők panaszát jogosnak találták. A pedagógus elismerte, hogy nem fogalmazta meg megfelelően fenntartásait a dolgozattal kapcsolatban, indokolás nélkül értékelte a diák munkáját. Az iskola igazgatója és a pedagógus elismerte az elkövetett hibát, de a szülők is elfogadták a pedagógus érveit, lemondtak a jogérvényesítés más módjáról. Így az ügy közös megállapodással zárult, melyben az iskola részéről a jövőre nézve megfogalmazták az értékelés minőségének fontosságát is, a jövőre nézve változtattak a módszeren. Egyben helyreállt az iskola és a szülő közötti bizalom is, ami azért volt igen jelentős eredmény, mert a szülők kisebbik gyermeke is az iskola tanulója volt.
3. Nem egyértelműen jó eredménnyel zárult volna egy megindított jogi procedúra azoknak a főiskolás hallgatóknak az esetében, akik szintén hozzánk fordultak panaszukkal. Az új kreditrendszer bevezetésekor a főiskola figyelmen kívül hagyott egy tanulói csoportot, akik az államvizsga-követelményét indokolatlanul hátrányos feltételekkel teljesíthették volna. A főiskola elzárkózott a diákokkal való tárgyalástól hivatkozva az új törvényi előírásokra, ezért a hallgatók az OKSZ-hez fordultak. Végül a főiskola vezetése és jogásza hajlandó volt az OKSZ közvetítésével a mediációs tárgyalásra, számba véve a jogi procedúra hátrányos következményeit mind a főiskolára, mind a hallgatókra vonatkozóan. A lefolytatott tárgyalások eredményeként a főiskola elismerte, hogy jogilag megkérdőjelezhető döntést hozott az új vizsgarend szabályozásakor, és olyan megállapodás született a felek között, amely nem sértette a diákok érdekeit, nem hozta őket indokolatlanul hátrányos helyzetbe, és a főiskola is az új követelményrendszer alapján értékelhette őket. Egyben a főiskola vezetése a későbbi hasonló konfliktusok elkerülése érdekében felülvizsgálta az új vizsgaszabályzatot, és ahol szükséges volt, módosította azt.
4. Egy iskola szülői szervezete kezdeményezett konfliktuskezelési tárgyalást az iskolával és a fenntartóval az iskola átszervezésével kapcsolatban. A tárgyalásokhoz az OKSZ részvételét és segítségét kérték, de a fenntartó és az iskola nem kívánt tárgyalóasztalhoz ülni. Tekintettel arra, hogy konfliktuskezelésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a konfliktusban érintett felek mindegyike elfogadja közvetítő jelenlétét, az OKSZ a megkereső szülők számára javasolta, hogy forduljanak az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalához.
5. Egy fogyatékos felsőoktatási hallgató felmentést kapott az egyetemen írásbeli vizsga teljesítés alól, de a közlekedésben való akadályozottsága miatt kihelyezett szóbeli vizsgáztatást kért, amit azonban az intézmény nem biztosított. A hallgató az OKSZ közreműködését kérte, amelyet az intézmény nem fogadott el. Az OKSZ az Egyenlő Bánásmód Hatóság megkeresését javasolta, ahol az ügy kivizsgálása -- a hallgató beleegyezésével - megkezdődött.
8. Egy iskola diákja súlyosan vétett a házirend szabályaival szemben, személyes ellentétek, fenyegetések, olykor fizikai agresszív cselekmények tették lehetetlenné az órai munkát. A normaszegő gyermek szülei sérelmezték, hogy gyermeküket egyoldalúan részesíti elmarasztalásban az iskola, ezért elfogadták az iskola kezdeményezését a közvetítői eljárás iránt. A megbeszélésekbe bekapcsolódott az osztályfőnök és a szülők mellett az intézményvezető és másik szülő is, ahol sikerült mindenki számára elfogadható - a gyerekek felé egységesen képviselhető – álláspontot kialakítani. Ez rövid távon is láthatóan kedvező folyamatokat indított el a konfliktusok feloldásában.
9. Egyik ügyünkben iskolai agresszió történt, ahol az elkövető diák és az érintettek között került sor egyeztetésre, amelynek céljaként a helyreállítást és jóvátételt jelölte meg az iskola vezetője és az érintettek. A normaszegő diák bocsánatot kért, ezt az érintettek elfogadták, s az alábbi jóvátételi elemek kerültek be a megállapodásba. A diák vállalta, hogy egy olyan tárgyból, amely neki jól ment, heti két alkalommal korrepetálja egy osztálytársát, aki e tárgyban nehézségekkel küzdött. Azt is vállalta, hogy rendszeres jelenlétével segíti az iskolai sportcsapat felkészülését és versenyzését (a hiányzás a megjelölt időszakban a fegyelmi eljárás folytatásával járt volna). Az iskola területe egy részének személyes gondozását is vállalta, végül a többi diák (a sértettek), hogy egy kicsit a maguk szerepét is elismerjék, szintén vállaltak hasonló gondoskodást az iskola területén.
10. Másik ügyünkben az iskola életében első olyan esetre került sor, ahol a fegyelmi tárgyalást megelőző egyeztetésre adott alkalmat az intézmény vezetése, s az érintettek is élni kívántak ezzel a lehetőséggel. Az iskola életében a vezetők és az iskolaközösség tagjai körében már a fegyelmi eljárás is szinte ismeretlen, elméleti lehetőségként volt számításba véve, ám egy iskolán kívüli, de iskolai szervezésű program során olyan jogsértésre került sor, amely a sértett tanuló szüleinek számára is érdemi kezelést igényelt. A normaszegő magatartást tanúsító diákok közül egy tanuló nem ismerte be a felrótt magatartást, így vele szemben a hagyományos fegyelmi eljárást folytatta le a fegyelmi jogkör gyakorlója. A többi diák azonban elismerte a személyiségi jogokat sértő cselekmények bekövetkezését, s ugyan tevőlegesen nem mindenki vett részt a megvalósításban, de a ’tréfa’ közönségeként minden érintett belátta normaszegő viselkedésük következményeit. E ’megengedő’ viszony a tanárok körében is felfedezhető volt, s ennek felismerése az iskola vezetését segíthette az okok feltárásában, a hasonló esetek elkerülésében.
Az egyeztetésen a diákok szülővel együtt jelentek meg, s az egyeztetés során a szülőknek is világossá vált a sérelem mélysége, további elkerülésének fontossága. A jóvátétel keretében a diákok mindenek előtt bocsánatot kértek a sértett diáktól és szüleitől, akik ezt az előzmények után elfogadták. A diákok vállalták, hogy olyan közös szövegezésű értelmezést készítenek, mely a közösség valamennyi tagja számára láthatóvá teszi az érintett normákhoz fűződő viszonyukat és elkötelezettségüket (ha bárki belegondol, ez hatalmas vállalás egy kamasz korosztályi csoporton belül, a korábbi helytelen viselkedéssel szembeni önkéntes elköteleződést vállalni). A diákok vállalták továbbá azt is, hogy egyenként, bármely más iskolai közösség számára személyesen is képviselik közösen kialakított véleményüket, a normaszegő magatartás által kiváltott következményekkel, valamint a normaszegés feloldására lefolytatott eljárással kapcsolatos tapasztalataikat.
11. Egy további esetben a diák a tanárát verbálisan sértette, fenyegette, mely a tanár számára oly mértékben volt elfogadhatatlan, hogy még a rendőrségi eljárás megindítását is fontolgatta. Az iskola teljes szolidaritást vállalva a tanárral, egy időre az osztály látogatásától eltiltotta a diákot. A későbbiekben azzal a feltétellel fogadta vissza, hogy (természetesen ebben az esetben is az őszinte bocsánatkérés mellett) ez idő alatt a diák behozza a tantárgyi lemaradását (ehhez az iskola további támogatást biztosít, melynek igénybevételére a diák hiánytalanul megjelenik és készül), valamint amikor újra az eredeti osztályban folytatja tanulmányait, ott példás magatartást tanúsít, s osztálytársait is erre bíztatja.
A tanárnő a bocsánatkérést és a jóvátételt elfogadva elállt a további jogorvoslatok kezdeményezésétől, de a megállapodásban arra is kitértek az érintettek, hogy amennyiben a megállapodásban megfogalmazott jóvátételi elemek megvalósítása csorbát szenved, úgy a jogszabályi keretek között minden érintett fél szerint iskolaváltás lesz indokolt.
Az ilyen ügyek közös jellemzője, hogy mindig önkéntesség alapján, az érintettek által kitalált, megfogalmazott jóvátételi elemek kerülnek be a megállapodásba, s nagyon gyakran fogalmazódik meg a kételkedés, hogy az adott előzmények alapján a normaszegő diák(ok) képes(ek) lesz(nek)-e teljesíteni a vállalásokat. Ugyanakkor a tényleges visszafogadás esélye olyan motiváló erővel hat a normaszegő személyre, hogy a megvalósításra az esetek döntő többségében ténylegesen sor kerül, s a normatartó magatartás hosszabb időre valószínűsíthető. Az ilyen eljárások jelentősen képesek megerősíteni a közösségi normákat, s hozzájárulni az iskolai közösségek harmonikusabb működéséhez.