Mediáció

A mediáció egy konfliktuskezelő módszer. Speciális kommunikáció a konfliktusban álló felek között, mely kommunikációt egy pártatlan, konfliktuskezelésben jártas személy, a mediátor irányít. A mediátor feladata, hogy elősegítse a kölcsönösen elfogadható megoldások megtalálását és kidolgozását. A mediátor nem dönt, a döntés joga és felelőssége a résztvevők kezében marad.

Akkor ajánlatos ezt az eljárást választani, ha egy tárgyalás (megbeszélés) elakad, vagy ha a felek nem akarnak hosszadalmas bírósági (vagy más jogi) eljárásba kezdeni. A folyamat során tisztázzák a megoldásra váró kérdéseket, megvizsgálják az egyéni és kölcsönös érdekeket, és ezek figyelembevételével jutnak el a megegyezéshez.

Miért van szükség mediációra?

Mediációra akkor kerül sor, ha a vitás kérdés megtárgyalható, de a kommunikáció problematikussá vált. A mediátor szorgalmazza a kapcsolat felvételét és a tárgyilagos hangvétel kialakítását. A higgadt, tényeken alapuló megközelítés nem engedi, hogy a felek régi játszmáikat folyatassák, és érveiket unalomig ismételgessék. A helyzet mindkét féltől rugalmasságot, konstruktív hozzájárulást és konkrét vállalásokat kíván. A mediáció tehát nem más, mint strukturált, problémamegoldásban járatos szakember vezetésével történő megbeszélés.

A mediáció előnyei

1. A folyamat kontrollja végig a felek kezében marad

2. A résztvevők a kölcsönös előnyök elérésére törekszenek, szemben a ’győztes-vesztes’ helyzetekkel

3. A konfliktusok más megvilágításba kerülnek, ezzel új megoldásokra nyílik lehetőség

4. Olcsóbb és gyorsabb, mint a jogi eljárások

5. A mediációs megállapodásokat a felek betartják

6. A mediációval a felek semmit nem veszítenek, ha nem sikerül megállapodniuk, választhatnak más módszert a vitás kérdés orvoslására

Nem indokolt a mediációs eljárás

1. Ha az ügyben már született egy jogerős, végrehajtható ítélet

2. Ha nincs tétje a megállapodásnak

3. Ha az egyik fél a másikra hárít minden felelősséget a konfliktus kialakulásáért

4. Ha nem egyeznek bele a konfliktussal érintettek a mediációba (nem valósul meg az önkéntesség)

5. A felek egyáltalán nem kommunikálnak egymással

6. A felek azt szeretnék, ha más döntene helyettük

 

A közvetítés fogalma

Olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy ( közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

A közvetítő feladata

A közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.