7.3. A tanári szakma rétegződése

A tanári szakma egyik jellemzője Magyarországon a különböző iskolafokozatokhoz és iskolatípusokhoz kapcsolódó erős tagolódás. A pedagógusoknak végzettség szerint legalább kilenc eltérő csoportját lehet megkülönböztetni. A legnépesebb csoportot az általános iskolai tanári végzettséggel rendelkezők alkotják (1996-ban az összes pedagógus 28,3%-a tartozott ebbe a kategóriába), a legkisebbet a szakmunkás képesítéssel rendelkezők (ők az összes pedagógus csaknem 3%-át teszik ki). Az adott végzettséggel rendelkezők döntő többsége a megfelelő iskolatípusban dolgozik, de egyre gyakoribb az is, hogy az eredeti végzettségüknek nem megfelelő intézményben tanítanak (lásd Függelék 184. táblázat). Mint minden iskolarendszerben, a magyarban is határozott eltérések figyelhetők meg az egyes iskolatípusokban tanító tanárok között. Az 1997-es tanárvizsgálatból például kiderül, hogy az általános iskolákban tanítók körében, ahol értelemszerűen nagyobb a falun élők aránya és több a nő, ritkább a kettős végzettség, kevésbé jellemző a munkahelyváltás, ugyanakkor az alacsonyabb kereset ellenére általában nagyobb lakásban laknak és többüknek van személygépkocsija (lásd Függelék 185. táblázat).

A tanárságon belül ugyancsak fontos rétegképző a lakóhely, ezen belül is elsősorban az, hogy városban vagy falun gyakorolja-e valaki a hivatását. (Ez persze nem teljesen független az iskolatípustól sem, hiszen amíg a községi középiskola igen ritka, az általános iskolák jelentős hányada kisebb községekben működik.) A vidéki pedagógusok között például nagyobb arányban vannak szakszervezeti tagok, mint a fővárosi pedagógusok körében, nagyobb közöttük a vallásosok aránya, és kevésbé jellemző rájuk, hogy aktívan részt vennének olyan szakmai fejlesztőmunkában, mint a helyi tantervek készítése (lásd Függelék 186. táblázat).

A végzettség és a munkahely mellett a tanári pályán lényeges rétegképző szerepet játszik az életkor. A már említett 1997-es tanárvizsgálat mintájának átlagéletkora 40,3 év volt. A huszonévesek a minta 14,7; a harmincasok a 32,7; a negyvenesek a 33,4; az ötvenesek a 18,3; a 60 évnél idősebbek pedig az 1%-át tették ki. A magyar tanárság jóval fiatalabb, mint az OECD-országokban tanító kollégáik, akiknek 40%-a 40-49 év közötti, és akik között a 30 éven aluliak a teljes létszám csupán 11%-át tették ki 1993-ban (Education at a Glance, 1996b).¹ A közép-európai tanárságra vonatkozólag csak Csehországról állnak rendelkezésre adatok. Az 1994/95-ös évben a harminc éven aluliak aránya 15,4; a harmincasoké 30; a negyveneseké 27,3; az ötveneseké 21,5; a 60 éven felülieké pedig 5,8% volt, azaz lényegében meglehetősen hasonló a magyar tanárság korstruktúrájához. A relatíve alacsony életkor feltehetően a változásokkal szembeni nyitottság magasabb fokával is együtt jár.

A nemek közti különbségek is hasonló eltérést mutatnak Európa két régiójának tanárai között. Közép-Európában, így Magyarországon is inkább "női szakmának" számít a tanári, mint a világ gazdaságilag fejlettebb régióiban (lásd Függelék 187. táblázat).