7.5. Az idegen nyelvet oktató tanárok

Az idegennyelv-oktatás növekvő jelentősége miatt érdemes külön figyelmet szentelni az idegen nyelvet tanító tanároknak. Az orosz nyelv kötelező oktatásának 1990-es eltörlése után egyik napról a másikra több ezer orosztanár vált feleslegessé, ugyanakkor nyugati nyelvszakos tanárokból óriási hiány keletkezett. Elsősorban az általános iskolákban és vidéken jelentősen emelkedett a középfokú állami nyelvvizsga birtokában nyugati nyelvet tanító, sokszor pedagógiai képesítéssel nem rendelkező pedagógusok száma. Már korábban, 1989-ben meghirdették az orosztanárok nyugati nyelvszakossá való munka melletti átképzésének a programját. A képzés speciális tanterv szerint, levelező formában történt, 6 félév időtartamban, nyelvszakos tanárokat képző felsőoktatási intézményekben. Egyúttal lehetőséget biztosítottak az állami nyelvvizsgával nem rendelkező orosztanároknak arra, hogy 4 szemeszter alatt 600-700 órás nyelvtanfolyamokon a "C" típusú középfokú nyelvvizsga által megkövetelt szintre eljussanak egy nyugati nyelv ismeretében.

Az orosztanárok nyomasztóan nagy száma ellenére szinte kezdetektől gondot okozott a felsőfokú átképzési részprogram férőhelyeinek feltöltése. A tanárok egy része úgy kalkulált, hogy másik szakja (legnagyobb gyakorisággal magyar) mindenkor elegendő óraszámot biztosít majd számára, a továbbtanulásra motiváltak közül pedig sokaknak hiányzott a nyelvvizsga-bizonyítványa. Sok tanár nem bírta a munka melletti terhelést, családi problémáik vagy egyéb okok miatt kimaradtak, és csak kisebb hányaduk szerezte meg a "C" típusú középfokú állami nyelvvizsgát. Az átképzés felsőoktatási részprogramjában 1998-ban végző utolsó évfolyam hallgatóival együtt 4900-an szereznek idegennyelv-szakos diplomát, de ezek közül csak mintegy 3200 volt orosztanár. 1993-tól ugyanis a programok a nem orosznyelv-szakos tanárok előtt is megnyíltak (lásd Függelék 192. táblázat).

A tanárképzés a lehetőségeihez mérten gyorsan reagált a kötelező orosztanítás megszűnésével előálló helyzetre. A nappali és a másoddiplomás nyelvtanári képzés keretszámait megemelték, és nyelvenkénti arányait átalakították. Az idegen nyelvi tanárképzésnek komoly lökést adott a főiskolai szintű hároméves nyelvtanári szakok alakítása 1991-ben. A belépők száma a kilencvenes évek eleje óta csaknem megnégyszereződött (lásd 7.7. táblázat). Az átképzett orosztanárok és a hároméves nyelvtanári szakokat végzett pályakezdők az elmúlt 2-3 évben jelentek meg munkavállalókként elsősorban az általános iskolákban, de részben a középiskolákban is. Az 1997/98-as tanévtől pedig folyamatosan, évente több mint háromezer nyugatinyelvszakos végzős egyetemistával és főiskolással lehet számolni.

7.7. táblázat

Az idegen nyelvi tanárképzés felvételi keretszámai, 1990/91 és 1997/98

Forrás: Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatók

A középiskolákban a kilencvenes évek eleje óta megháromszorozódott az angol szakos tanárok létszáma, és az 1996/97-es tanévben már meghaladta az orosznyelvtanári képesítésűek arányát. Ebben a tanévben a középiskolákban 3146 angol, 2725 német, 677 francia és 703 egyéb nyelvszakos tanár dolgozott. A tanárképzési folyamat felgyorsulása eredményeképpen az egy nyelvszakos tanárra jutó tanulók száma 5 év alatt felére csökkent, és a középiskolákban lényegében megszűnt a nyugatinyelv-szakos tanárhiány (lásd Függelék 193. táblázat). Az öröklött aránytalanságok nyomán azonban még mindig 10-15-ször annyi diák jut egy német- vagy angoltanárra, mint egy orosz szakosra.

Az 1997/98-as tanévben a középiskolákban várhatóan teljesen megszűnik a nyugatinyelv-szakos tanárhiány még akkor is, ha számításba vesszük, hogy a végzett középiskolai tanárok több mint fele nem kíván a közoktatási rendszerben munkát vállalni. Ha a következő években nem növelhetők a kiemelt óraszámban idegen nyelvű képzést nyújtó oktatási formák (két tanítási nyelvű, speciális tantervű, fakultációs) aránya, vagy a középiskolai expanzió nem folytatódik a közoktatás távlati fejlesztési koncepciójában eltervezett módon, a nyelvtanárok iránti kereslet jelentősen csökkenhet a középfokú oktatásban. Az alapfokú oktatásban, elsősorban a nagy nyelvek tekintetében, azonban még egyáltalán nem kedvező az idegennyelv-szakos pedagógusellátottság. A foglalkoztatott főállású pedagógusok között (a tanárlétszámon belül) jóval alacsonyabb az idegennyelv-szakosok aránya, mint a középiskolákban, a modern nyugati nyelveket oktatók létszámát még mindig meghaladja az orosz alapdiplomával rendelkezők száma. Az 1996/97-es tanévben az általános iskolákban tanító 11 644 idegennyelv-szakos tanárnak 65%-a volt orosz szakos.

A nyelvtanárok számát az általános iskolákban akkor is sikerült növelni, amikor az 1990-es évek közepétől pedagóguselbocsátásokra, létszámleépítésekre került sor. A felvett új tanároknak köszönhetően a szakos ellátottság az 1996/97-es tanévre a németet leszámítva a 80-90%-os intervallumba került. A tanárellátottság mutatóinak átlagai mögött azonban igen jelentős különbségek tapasztalhatók: amíg a nagyobb városokban az iskolák nyelvtanár-ellátottsága vetekszik a középiskolákkal, addig a kistelepülések máig komoly tanárhiánnyal küzdenek. Új fejlemény az általános és középiskolákban az anyanyelvi nyelvtanárok megjelenése. Az 1997-es NAT-vizsgálat során a megkérdezett 1200 iskolaigazgató 27%-a mondta azt, hogy a tantestületében van anyanyelvi nyelvtanár, 13%-uk pedig jelezte, hogy a következő 2-3 évben tervezi ilyen pedagógus felvételét (ez az arány persze a középiskolákban jóval magasabb, mint az általános iskolákban).