9.2. A fogyatékos gyermekek nevelése

wadmin | 2009. jún. 17.

9.2. A fogyatékos gyermekek nevelése

Magyarországon a fogyatékos vagy - egyre elterjedtebb szóhasználattal - speciális igényű gyermekek oktatásáról és neveléséről a közoktatás rendszerén belül önálló alrendszer gondoskodik. Emellett azonban nálunk is egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy-egy iskolában az integráció elvét követve együtt gondoskodnak a többség és a fogyatékos gyermekek neveléséről és tanításáról. Az elmúlt években a róluk való gondoskodás rendszerében is jelentős változások történtek

9.2.1. A jogi és finanszírozási keretek változása

A nevelés és az oktatás általános szabályozása Magyarországon kiterjed a fogyatékos gyermekek óvodai nevelésére és iskoláztatására is, azonban e területet emellett olyan kiegészítő központi dokumentumok is szabályozzák, amelyek lehetővé teszik a fogyatékos gyermekek számára szükséges sajátosságok érvényre juttatását. A fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelveit és iskolai oktatásuk tantervi irányelveit tartalmazó miniszteri rendeletek a Nemzeti alaptanterv bevezetéséhez kapcsolódva 1997 júniusában jelentek meg.1

Ezek az irányelvek a tanulók sajátos szükségleteinek megfelelően, a többiekénél hosszabb idősávokat, kereteket jelölnek meg a tantervi követelmények teljesítéséhez, emellett ha szükséges, a fogyatékosságnak megfelelő tartalmakat és követelményeket is meghatároznak. Azokon a területeken, ahol a fogyatékosság miatt a többség számára készült programokat erősebben kellett módosítani, az irányelvek az elvi szintnél részletesebb kifejtést tartalmaznak (lásd a keretes írást).

Szakmai viták a speciális nevelés és oktatás irányelveiről

A speciális nevelés és oktatás irányelveiről szóló miniszteri rendelet kiadását szakmai viták előzték meg. Voltak, akik csak rövid, néhány oldalon kifejthető elvi megállapításokat akar-tak: ők már elégségesnek tartották volna, hogy csak az iskolák helyi pedagógiai programjai tartalmazzák azokat a pedagógiai elemeket, amelyek már figyelembe veszik az iskolában lévő gyermekcsoportok, köztük a fogyatékos gyermekek sajátosságait is.
Mások úgy vélték, hogy az irányelvek feladata az Óvodai nevelés országos alapprog-ramjában és a Nemzeti alaptantervben megfogalmazott általános elvek fogyatékosságspecifikus továbbépítése. E felfogás képviselői többek között azzal érveltek, hogy a fogyatékosság az életkorhoz hasonlítható olyan csoportjellemző, amely alapján le-hetséges egységesen megfogalmazni a nevelés és az oktatás általános szabályait és sajátos tartalmi elemeit.
A kiadott irányelvek végül is e két elképzelés kombinációjaként alakultak ki. Azokon a területeken, ahol az Óvodai nevelés országos alapprogramja és a Nemzeti alaptanterv meg-állapításai elégségesek voltak, az irányelvek az első megközelítést követték és nem tartal-maztak részletes kifejtést. Ott viszont, ahol az alapdokumentumok követelményeit vagy azok teljesítésének tartalmi elemeit az érintett tanulócsoport számára erősen módosítani kellett, az irányelvekben az elvi szintnél részletesebb kifejtésre került sor.

A közoktatási törvény a speciális szükségletekkel rendelkező gyermekek számára az átlagosnál nagyobb időkeretek felhasználását teszi lehetővé. Ez az enyhén és középsúlyosan fogyatékosok esetében 10% többletet jelent, de a súlyos érzékszervi fogyatékosok esetében eléri a 40-50%-ot is. A fogyatékos gyermekek és tanulók után a fogyatékos gyermekek nevelését és oktatását ellátó intézmények fenntartói a szokásosnál magasabb, emelt összegű 103 000 Ft/fő támogatásban részesülnek. Ez a támogatás független attól, hogy az ellátás speciális intézményben (tagozaton, osztályban) vagy a többiekkel együtt, integráltan történik. 1996-tól az ún. képzési kötelezettek (lásd később) ellátását is - az óvodai neveléssel és az iskolai oktatással azonos mértékben - normatív állami támogatás illeti meg. 1997-től a korai fejlesztésben, gondozásban részesülők 90 000 Ft/fő támogatást kapnak.

9.2.2. A speciális oktatás intézményrendszere

1996-ban közel 49 000 fogyatékos gyermek és fiatal óvodai, illetve iskolai neveléséről és oktatásáról kellett az államnak gondoskodnia. A családokban nevelkedő súlyosan fogyatékos gyermekek közoktatási ellátásáról a szakértői és a rehabilitációs bizottságok gondoskodnak. Ha ezek a gyermekek a szociális ellátás körébe tartozó intézményben élnek, akkor képzésük az intézményen belül történik. Az 1996. évi januári adatszolgáltatás szerint országosan 1461 fogyatékos gyermek részesült a képzési kötelezettek ellátásában.

Az 1996/97-es tanévben a fogyatékos gyermekek nevelését és oktatását 669 közoktatási intézmény látta el. Ezek közül 200 önálló gyógypedagógiai intézmény volt (önálló általános iskolák, illetve többcélú - óvodát, általános iskolát, diákotthont, speciális szakiskolát is magukba foglaló - intézmények). 469 általános iskolában működött a fogyatékos tanulók részére tagozat, osztály.

Az intézmények közül 656 önkormányzati fenntartásban (települési önkormányzat: 573, megyei önkormányzat: 83), 7 intézmény alapítványi, 4 intézmény egyházi fenntartásban működött, 1-1 intézményt pedig központi költségvetési szerv, illetve egyéb fenntartó működtetett (Illyés, 1997).

9.2.2.1. Korai fejlesztés, áthelyezés, tanácsadó szolgáltatások

A közoktatási törvény előírja, hogy a súlyosan fogyatékos gyermekek, ha nem tudnak részt venni az iskolarendszerű oktatásban, akkor már ötéves kortól fejlesztő felkészítésben részesüljenek. Az ún. korai fejlesztéshez való jog törvénybe iktatásával jelentősen bővült a közoktatás feladatainak és szolgáltatási formáinak köre. A korai fejlesztést néhány nagyvárosban (Budapest, Pécs, Zalaegerszeg, Szombathely) külön fejlesztő központok végzik, más helyeken a szakértői és a rehabilitációs bizottságok szervezik. 1995-ben 199 decentrumban 340 gyógypedagógus 2077 fogyatékos gyermek korai fejlesztését látta el, akiknek 30%-a háromévesnél fiatalabb volt. A közoktatási törvény elfogadása nyomán az elmúlt években a speciális ellátást igénylők számára nyújtott fejlesztő és tanácsadó szolgáltatások és azok intézményrendszere nemcsak stabilizálódott, de tovább is fejlődött. A 1995/96-os tanévben az óvodások és az általános iskolások mintegy 3,5%-a járt nevelési tanácsadóban, illetve mintegy 2,8%-ukkal foglalkozott logopédus (lásd 9.2. táblázat).

9.2. táblázat

A speciális oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások igénybevétele, 1995/96


Létszám Arányuk az összes
óvodáshoz és általános
iskoláshoz képest, %

Nevelési tanácsadót igénybe vevők 48 854 3,46
Szakértői és rehabilitációs bizottságok által vizsgáltak 15 642 1,11
Országos szakértői és rehabilitációs bizottság által vizsgáltak 2 043 0,14
Beszédjavításban részesülők 38 891 2,76

Forrás: A 138/1995. (XI. 22.) sz. kormányrendelet alapján készült adatszolgáltatás. MKM. (Összeállította: Nagy Gy. Mária, Szalay Lászlóné)

Az 1996/97-es tanévben a gyógypedagógiai óvodákban 1191, a többségi óvodákban 1476 fogyatékos gyermek kapott óvodai nevelést. A fogyatékos gyermekek óvodáiban 688 értelmi fogyatékos, 133 siket és nagyothalló, 54 látássérült, 169 mozgássérült, 119 beszédfogyatékos és 28 autista gyermeket neveltek. A gyógypedagógiai intézményrendszer óvodáiban az összes óvodások 0,3%-a található. Ez az arány, elsősorban az intézményhálózat eltérő kiépítettsége miatt, megyénként igen eltérő (lásd Függelék 199. táblázat).

9.2.2.2. Általános iskolai nevelés

Az 1996/97-es tanévben a fogyatékos gyermekek iskoláiban 36 547 tanuló tanult. Közülük 30 084 enyhén értelmi fogyatékos, 3374 középsúlyos értelmi fogyatékos, 435 siket, 315 nagyothalló, 143 vak, 258 gyengénlátó, 243 mozgáskorlátozott, 899 beszédfogyatékos, 255 autista és 1771 halmozottan sérült tanuló volt. Országos átlagban a gyógypedagógiai iskolákban az összes általános iskolai diák 3,57%-a tanul, de ez az arány megyénként itt is nagyon eltérő lehet: amíg például Csongrád megyében az általános iskolásoknak csak 2,59%-a jár gyógypedagógiai intézménybe, addig Somogy megyében 5,8%-a (lásd Függelék 199. táblázat). A többségi általános iskolák integrált formában 1928 fogyatékos tanuló oktatását látták el.

A fogyatékos gyermekek integrált óvodai és iskolai nevelését segítő egyik fontos feltétel az, hogy az óvodában a csoportok létszámánál, az iskolában az osztályok létszámánál az enyhén értelmi fogyatékos, illetve beszédfogyatékos gyermekek duplán, a testi, érzékszervi, autista és középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek három főnek vehetők figyelembe. A fogyatékos gyermekek nevelését, oktatását vállaló csoportok, illetve osztályok a fogyatékos gyermekek számától függően az ép gyermekek számára előírt létszámkereteknél alacsonyabb létszámokkal is megszervezhetők, illetve működtethetők.

A közoktatási törvény alapján a fogyatékos tanulók a többségi iskolákban és a számukra létrehozott iskolákban egyaránt kaphatnak iskolai nevelést. Ha a többségi iskola vállalja a fogyatékos tanuló nevelését, akkor a törvény szerint biztosítania kell a fogyatékos gyermekek sajátos neveléséhez, oktatásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket.2 A törvény szerint a szülők azokról a többségi iskolákról, amelyek már rendelkeznek a fogyatékos gyermekek neveléséhez és oktatásához szükséges feltételekkel, a fogyatékos gyermekek beiskolázására javaslati joggal rendelkező szakértői és rehabilitációs bizottságoktól kaphatnak felvilágosítást. A jegyzőknek és a főjegyzőknek a területileg illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságok számára jelenteniük kell, hogy a településen melyik iskolában és milyen típusú fogyatékos gyermek neveléséhez és oktatásához biztosították a feltételeket. Annak ellenére, hogy a fogyatékos gyermekek közül 1928 tanuló a többségi általános iskolában tanult, az elmúlt tanévben az önkormányzatok közül csak három tett eleget a törvény által előírt jelentési kötelezettségének. "A fogyatékosság kisszámú és szórt előfordulása indokolná, hogy az önkormányzatok e kérdés kezelésében a szokásosnál jobban együttműködjenek, a pedagógiai szakmai szolgáltatás hatékonyan segítse e munkát. A gyakorlat azonban - mely szerint több megyében a gyógypedagógiai szaktanácsadás teljes leépítésre került - ennek ellentmond" (Nagy Gy. M., 1997).

9.2.2.3. Középfokú oktatás

Az 1996/97-es tanévben az ép fiatalok középfokú intézményeiben (gimnáziumok, szakközépiskolák, szakképző intézmények) integrált formában 564 fogyatékos kapott felkészítést. Az 1996. januári adatszolgáltatás szerint 172 fogyatékos fiatal tanult gimnáziumban, 233 szakközépiskolában, 59 szakmunkásképzőben és szakiskolában és a középiskolákban összesen 28 fogyatékos magántanuló volt.

A közoktatási törvény lehetővé teszi, hogy a fogyatékos fiatalok számára speciális szakiskolák jöjjenek létre, amelyek a szakmai vizsgára történő felkészítés mellett legfeljebb két szakképzési évfolyamon a munkába álláshoz, az életkezdéshez szükséges ismereteket is oktathatnak.3 A speciális szakiskola az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmára is felkészítheti a fogyatékos fiatalokat. Ebben az esetben a képzési idő az OKJ-ben meghatározott képzési idő kétszeresére növelhető. Az 1996/97-es tanévben a speciális szakiskolákban 4607 enyhén értelmi fogyatékos, illetve halmozottan sérült tanuló tanult. A munkára felkészítő-készségfejlesztő speciális szakiskolákban a középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalok száma 765 fő volt. A középfokú oktatásban részesülő fogyatékos fiatalok aránya megyénként szintén eltérő (lásd Függelék 199. táblázat).

A speciális általános iskolába járt fiatalok szakképzésében két csoportot kell elkülöníteni: azokat, akik valóban fogyatékosok, s azokat, akik nem voltak fogyatékosok, csak "tanulásban gátoltak", s az intenzív pedagógiai támogatás eredményeképpen képessé váltak az igényesebb szakképzésre is. A fogyatékosok és a tanulásban gátolt fiatalok közötti határ meghúzása 15-16 éves korban is bizonytalan. Ezért a nemzetközi gyakorlatban a kisegítő iskolát végzettek számára a szakképzésbe való belépést egy hosszú, egy-két éves pályaorientáló program előzi meg. Ennek során egyértelműen kiderül, hogy az adott tanuló a képzőintézmény pedagógiai eszközeivel eljuttatható-e a teljes értékű szakképesítéshez, alkalmas-e önálló munkavégzésre, vagy csak részfeladatok irányított-ellenőrzött elvégzésére képezhető ki. A fogyatékosszakmák egy része a hazai ágazati szakmákkal vethető össze, 12-24 hónap képzési idővel, de vannak a teljes értékű szakmákhoz közelálló képesítések is, amelyek abban térnek el a normál szakmától, hogy nem önálló, hanem irányított munkavégzésre készítenek fel. Ebben az esetben a képzési idő három év is lehet.

9.2.2.4. Pedagógusok

Az 1996/97-es tanévben a fogyatékos gyermekek, illetve tanulók nevelését és oktatását ellátó intézményekben 6517 pedagógus dolgozott, gyógypedagógiai tanári képesítéssel 63%-uk rendelkezett. Ez az arány hosszú évek óta nagyjából változatlan annak ellenére, hogy a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola által az elmúlt évtizedekben kiképzett gyógypedagógusok létszáma nagyobb, mint a gyógypedagógiai intézmények szakemberszükséglete.

9.2.3. A speciális oktatás pedagógiája

A fogyatékos gyermek felnőtté válásához általános szinten ugyanazok a tartalmak, képességek, kompetenciák jelölhetők ki, mint a többi gyermek számára. Ezt a megközelítési módot, mely egységesen fejeződik ki a tartalmi szabályozás valamennyi új dokumentumában, külföldön egyre szélesebb körben nevezik inkluzív pedagógiának. Az inkluzív pedagógia más és több, mint az integratív pedagógia. Az inkluzív pedagógia az ép és a fogyatékos gyermekek nevelési eszményeinek egyenértékűsége, míg az integratív pedagógia az ép és a fogyatékos gyermekek együttnevelése (Illyés, 1997).

A nem fogyatékos és fogyatékos állapot között nem húzható éles határ (lásd a keretes írást). Az ép gyermekek jelentős részénél is előfordulhatnak részleges fogyatékos állapotok - részképesség zavarok -, melyek a többségi pedagógián belül, terápiás természetű gyógypedagógiai ellátást igényelnek. E felismerések révén a többségi pedagógián belül a fejlesztőpedagógia gyakorlatának kialakulásával, a gyógypedagógián belül pedig a rész-képességzavarok kérdéseinek előtérbe kerülésével egy sokágú, gyorsan fejlődő, az iskolai pedagógiai gyakorlatra erősen ható képességkorrekciós pedagógia jött létre.

Fogyatékosok és ép gyerekek: nehezen megvonható határok

Az enyhe értelmi fogyatékosság ma nem egyértelműen tisztázott kategória. Számos jel utal arra, hogy korábban a kisegítő iskolákba, ma az eltérő tantervű általános iskolákba szociális okokból is bekerültek gyermekek. Gyakran előfordul, hogy az általános iskolából a kisegítő iskolába telepítik át azokat, akikkel ott nem tudnak mit kezdeni. Jellemző tény például, hogy amíg az általános iskolás populációban a cigány gyermekek aránya 7-8%, addig a ki-segítő iskolában 30-50%. Újabb kutatások szerint (Bánfalvi, 1995) az értelmi fogyatékosnak minősített gyerekek 9%-a speciális szakiskolát, 7,1%-a szakmunkásképzőt, 1,1%-a szakközépiskolát, 1,1%-a gimnáziumot végzett. A felnőtt enyhe értelmi fogyatékosnak minősített férfiak több mint egyharmada volt katona, s 7,5%-uk rendelkezett jogosítvánnyal. Ez azt mutatja, hogy fel-nőttkorban az enyhe értelmi fogyatékosok olyan nagy számban és olyan nagy mértékben vegyülnek el az ép társadalomban, hogy jelentős részüket nem lehet többé fogyatékosként fellelni. A szociológiai vizsgálatok adatfelvevői nemegyszer találkoztak olyan esettel, ami-kor sem a munkahely, de még a házastárs sem tudott a kisegítő iskolás múltról.

Webra folder: 
Tags: 
Mozgatva: 
0
Prefix: 

Támogatók

OFI

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.