Marián Béla:

AZ ISKOLÁK FELADATAI

Közvélemény-kutatás közoktatással kapcsolatos kérdésekről

1997. MÁJUS

AMarketing Centrum Országos Piackutató Intézet Közvélemény-kutató Üzletágának munkatársai 1997. május 10. és 16. között 1.000 véletlenszerűen kiválasztott választópolgárt kerestek fel személyesen, az ország 100 pontján. A mintavételi pontok tükrözik az ország településszerkezetét. Ugyanakkor a véletlen kiválasztás miatt a minta összetétele a nemek, az életkor és az iskolai végzettség szerint kismértékben eltér a népszámlálási adatok alapján várhatótól. Ezeket a kisebb eltéréseket a KSH 1996-os mikrocenzusának felhasználásával matematikai módszerrel - úgynevezett többszempontos súlyozással - korrigáltuk. A közölt adatok hibahatára a válaszadók számától és a válaszok szóródásától függően általában 3 - 5 százalék. A tanulmányban közölt adatok felvételére az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központja adott megbízást.

AZ ISKOLÁK FELADATAI

1. AZ OKTATÁSÜGY HELYE A KÖZGONDOLKOZÁSBAN

A közoktatás fejlesztését másodlagosan fontos társadalmi feladatnak tekinti a közvélemény. Az elsődlegesen fontos feladatok az életszínvonalunkat közvetlenül érintő kérdések. Másodlagosan fontosnak azokat a területeket tekintik az emberek, amelyek csak áttételesen érintik az életszínvonalat, illetve az elsődlegesen fontos területeknél valamivel elvontabbak. Így a közoktatás fejlesztése - a költéségvetési hiány, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése között elhelyezkedve - csak a 11. helyen áll a 24-es rangsorban. A listán szereplő feladatok fontosságának megítélése egyébként meglehetősen stabil az időben: 1994. szeptemberében nagyon hasonló eredményeket kaptunk. Azóta egyedül az Európához való csatlakozásnak tulajdonított fontosság csökkent számottevően, párhutamosan azzal, hogy csökkent az integrációval kapcsolatos csodavárás is.

Az 1. táblázatban 100 fokú skálára vetítve mutatjuk be, hogy 24 különböző társadalmi feladatnak mekkora jelentőséget tulajdonítanak az emberek: nagyon nagyot, elég nagyot, elég kicsit vagy nagyon kicsit. Annak ellenére, hogy a közoktatás fejlesztése csak a 11. helyre került a rangsorban, az emberek többsége (53%) nagyon fontosnak ítélte a kérdést, és mindössze a megkérdezettek 2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy csak nagyon kicsit fontos (1. ábra).

A közoktatás fejlesztésének fontossági indexe a megyeszékhelyen élők körében a legmagasabb és a községekben a legalacsonyabb. A lakóhely méretén kívül a megkérdezettek életkora és iskola végzettsége is befolyásolja a kérdés megítélését. Azok körében is az átlagosnál magasabb az index, akiknek van 18 évnél fiatalabb gyermekük. A rendszeresen (legalább havonta többször) templomba járók is fontosabbnak ítélték a közoktatás fejlesztését, mint azok, akik ritkán vagy sohasem járnak istentiszteletekre. A vázolt eltérések matematikai-statisztikai értelemben ugyan szignifikánsak, de nem igazán jelentősek. A különböző társadalmi-demográfiai csoportokban a legmagasabb és a legalacsonyabb index érték közötti különbség mindössze nyolc pont (2. táblázat).

1. táblázat - Mekkora jelentőséget tulajdonít a következő társadalmi feladatoknak?

	százfokú skála
	1994.	1997.
1. az életszínvonal csökkenés megállítása	94	93
2. az áremelkedések visszaszorítása	92	92
3. az egészségügyi ellátás javítása	90	91
4. a gazdasági helyzet javítása	91	91
5. a közbiztonság javítása	91	91
6. a munkanélküliség visszaszorítása	93	91
7. a mezőgazdaság fellendítése	89	88
8. a szegények támogatása	86	84
9. a társadalmi béke megteremtése	84	83
10. a költségvetési hiány csökkentése	83	82
11. a közoktatás fejlesztése	82	82
12. a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése	83	82
13. az ipar korszerűsítése	82	81
14. a környezetvédelem	82	81
15. a szabadságjogok tiszteletben tartása	82	79
16. a közlekedés fejlesztése	76	73
17. a kultúra támogatása	72	73
18. a szomszédos országokkal való kapcsolatok javítása	72	72
19. a bíróságok munkájának javítása	68	69
20. a vállalkozások támogatása	72	69
21. a közigazgatás korszerűsítése	71	68
22. a szomszédos országokban élő magyarok támogatása	65	63
23. az Európához való csatlakozás	63	56
24. a hadsereg korszerűsítése	58	55

1. ábra

2. táblázat - A közoktatás fejlesztésének tulajdonított fontosság

	százfokú skála
budapestiek	81
megyeszékhelyen lakók	86
más városokban élők	83
községekben élők	79
18-29 évesek	81
30-45 évesek	85
46-59 évesek	85
60 év fölöttiek	81
nincs érettségijük	79
érettségizettek	86
diplomások	87
rendszeresen járnak, templomba, istentiszteletre	86
ritkán járnak templomba	80
csak családi eseményeken vagy sohasem járnak templomba	82
van18 évnél fiatalabb gyermekük	84
nincs 18 évnél fiatalabb gyermekük	81
VÁLASZADÓK	82

A közoktatás fejlesztésének tulajdonított fontosság nem függ sem a válaszadók politikai érdeklődésétől, sem pártállásától, sem jövedelmi helyzettől. Mindez viszont azt jelzi, hogy a oktatásügy nem vált a pártok ütköző terepévé a közvélemény szemében, és a kérdés megítélése nem osztja meg igazán a magyar társadalmat.

Az emberek természetesen azokra a dolgokra adnának a leginkább pénzt, amiket fontosnak tartanak. Amikor munkatársaink átadtak egy válaszkártyát a megkérdezetteknek, melyre 15 társadalmi feladat volt felírva abc-sorrendben, és arra kérték őket, hogy válasszák ki azt az öt célt, amelyet a leginkább támogatandónak tartanak, 94 százalékuk meg tudta és akarta oldani a "feladatot". A legtöbben az egészségügyi ellátást (86%) és a közbiztonság javítását (64%) is beválasztották az öt legfontosabb cél közé. Az oktatás helyzetének javítása viszont csak a válaszadók 34 százalékánál fért bele az ötös csomagba. A terület ezzel a 8. helyre került a 15-ös listán, azaz akárcsak a fontossági rangsorban: középre. Ami azért azt is jelenti: a közoktatást nem csak meglehetősen fontosnak tartja a közvélemény jelentős része, hanem egyúttal olyan területnek is, amelyet az ország pénzéből támogatni kell. A környezetvédelem például nem egészen ilyen cél. Fontosságát tekintve gyakorlatilag azonos indexekkel büszkélkedhet, mint a közoktatás, ám lényegesen kevesebb embernél fért bele a pénzzel is támogatandó célok közé (3. táblázat).

Az, hogy belefér-e az oktatás helyzetének javítása az öt leginkább támogatandó cél közé már lényegesen jobban megosztja a társadalmat, mint a közoktatás fejlesztésének tulajdonított fontosság. Itt ugyanis nem lehetett kibújni a döntés elől azzal, hogy mindent nagyon fontosnak tart valaki. A leggyakrabban a diplomások választották a közoktatást (is), a legritkábban pedig a KDNP és a parlamenten kívüli pártok (MIÉP és Munkáspárt) hívei. Ugyanakkor a templomba járási gyakoriságtól nem függ a választás gyakorisága. (A KDNP támogatóinak száma megcsappant az utóbbi időben, híveik tipikusan idősebb, iskolázatlan, falusi nők, így valószínűleg inkább társadalmi-demográfiai helyzetük miatt nem gondolnak az oktatásra, nem pedig politikai megfontolásokból.) Az iskolai végzettségen és a pártálláson kívül a válaszadók neme, életkora és lakóhelye is befolyásolja az oktatás választoási gyakoriságát, mint ahogy azok is az átlagosnál gyakrabban gondoltak a területre, akiknek van 18 évnél fiatalabb gyermekük (4. táblázat).

A községekben élőknél elsősorban a mezőgazdaság támogatása szorította ki az oktatás helyzetének javítását, míg a férfiaknál inkább a beruházási jellegű kiadások, illetve a nehéz fizikai munka jobb megfizetése. Az idősebbeknél pedig tipikusan az alacsony nyugdíjak emelése szorította háttérbe az oktatás helyzetének javítását.

A válaszadók anyagi helyzetétől is függ, hogy ki milyen valószínűséggel választotta az öt legfontosabb cél közé az oktatás helyzetének javítását, ám ha kiszűrjük (kovariancia analízissel) az iskolai végzettség hatását, akkor már nem szignifikáns ez az összefüggés.

Feltűnően magas az oktatás választottsági gyakorisága az SZDSZ híveinél. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a területért felelős minisztériumot a szabaddemokrata Magyar Bálint felügyeli. A Fidesz híveinek körében is jóval az átlag fölött van az oktatás választottsági gyakorisága, ami a Fidesz támogatók életkorán kívül valószínűleg abból ered, hogy a fiatal demokrata politikusok talán még az MDF politikusainál is gyakrabban foglalkoznak oktatási kérdésekkel.

3. táblázat - Melyek azok a dolgok, amelyekre az országnak leginkább kellene

a pénzt költenie? Válassza ki az öt legfontosabbat!

	választotta%
1. az egészségügyi ellátás javítása	86
2. a közbiztonság javítsa	64
3. az alacsony nyugdíjak emelése	58
4. a mezőgazdaság támogatása	47
5. a lakáshiány enyhítése	43
6. a munkanélküliek segítése	43
7. a nehéz fizikai munka jobb megfizetése	37
8. az oktatás helyzetének javítása	34
9. a környezet védelme	28
10. a magánvállalkozások támogatása	17
11. az értelmiség anyagi megbecsülése	16
12. utak, autópályák építése	10
13. a honvédelem erősítése	8
14. a vízellátás, csatornázás javítása	7
15. a telefonhálózat kiépítése	2

Az egyes területek választottsági gyakorisága természetesen összefügg azok fontossági indexével, ám ezek az összefüggések nagyon lazák. Az oktatás helyzetének választottsági gyakorisága és a közoktatás fejlesztésének fontossági indexe között mindössze r=0.15 az úgynevezett korrelációs együttható értéke. Ez elsősorban abból adódik, hogy a pénzelosztás kérdése társadalmilag sokkal kiélezettebb, mint a különböző politikai célok, feladatok fontosságának megítélése.

4. táblázat - Az oktatás helyzetének javítása (választottsági gyakoriság különböző társadalmi csoportokban)

	százalék
budapestiek	42
megyeszékhelyen lakók	34
más városokban élők	35
községekben élők	29
18-29 évesek	37
30-45 évesek	39
46-59 évesek	30
60 év fölöttiek	26
nincs érettségijük	25
érettségizettek	44
diplomások	60
SZDSZ támogatók	53
Fidesz támogatók	42
MSZP támogatók	34
MDF támogatók	32
FKGP támogatók	25
KDNP támogatók	14
egyéb pártok támogatói	18
nem tudják, nem mondják meg melyik pártra szavaznának	32
van18 évnél fiatalabb gyermekük	42
nincs 18 évnél fiatalabb gyermekük	29
VÁLASZADÓK	34

A többségi vélemények szerint az oktatáson belül a legtöbb pénzt az iskolák modern technikával való felszerelésére kellene fordítania az államnak, a legkevesebbet pedig új iskolák, osztálytermek építésére. Amikor arra kértük az embereket, hogy rangsoroljanak 7 oktatással kapcsolatos célt, aszerint, hogy melyikre kellene a legtöbb pénzt fordítani: 91 százalékuk megbirkózott a feladattal, noha oktatási szakemberek napokig el tudnának vitatkozni a kérdésen. A naiv válaszadók azonban nyilvánvalóan nem az egyes célok forrásigényeinek és az oktatásügy valós problémáinak ismeretében alakították ki rangsoraikat, hanem aszerint, hogy ők mennyire éreznek fontosnak egy-egy célt.

Ebből a szempontból elgondolkoztató, hogy az 5. táblázatban látható 7 cél közül csak a 6. helyre került a pedagógusok életkörülményeinek javítása. Ez mindenesetre azt jelzi, hogy a szélesebb közvélemény korántsem tartja olyan sanyarúnak a pedagógusok helyzetét, mint maga a pedagógus társadalom.

5. táblázat - Véleménye szerint az államnak mire kellene pénzt költenie az oktatáson belül?

	első %	utolsó%	ranghelyátlag
1. az iskolák felszerelése modern technikával	35	2	2..6
2. a tehetségek képzésének támogatása	15	7	3.5
3. a hátrányos helyzetű tanulók támogatása	17	6	3.6
4. a tanulóknak adott juttatások (ösztöndíj, étkezés, napközi)	9	6	3.9
5. új tantervek, tankönyvek készítése	13	19	4.3
6. a pedagógusok életkörülményeinek javítása	7	30	4.9
7. új iskolák, osztálytermek építse	3	29	5.1

Az egyes célok ranghely átlagai eltérőek a különböző társadalmi-demográfiai csoportokban. A fiatalabbak körében (18-45 évesek) az átlagosnál valamivel előkelőbb rangszámot kapott az új tantervek készítése és az iskolák felszerelése modern technikával. Ezzel szemben a 60 év fölöttiek a tehetségesek képzésének támogatását és a pedagógusok életkörülményeinek javítását sorolták előbbre.

A diplomásoknál feltűnően jobb a pedagógusok javadalmazásának ranghelye, mint a kevésbé iskolázottaknál. Ennek többek között az is az oka, hogy a kérdés megítélése erősen függ a válaszadók jövedelmi helyzetétől, de az iskolázottság hatása akkor is megmarad, ha kiszűrjük a jövedelem hatását az összefüggésből. A jövedelmi helyzet azt is befolyásolja, hogy ki hova rangsorolja a hátrányos helyzetű tanulók támogatását (2. ábra). Mindebben az mutatkozik meg, hogy mások anyagi helyzetét általában a magunkéhoz viszonyítjuk, és nem például a létminimumhoz, vagy valami más "objektív" mutatóhoz.

A diplomások az iskolák felszerelését és az elitképzést is valamivel előrébb rangsorolják az átlagosnál, ugyanakkor az új iskolák, tantermek építését még az átlagosnál is hátrább. Ők nyilván gyakrabban hallottak már arról, hogy az utóbbi időben csökkent a tanulói létszám, és hogy a források szűkössége miatt sokkal inkább az iskolabezárások, tanulócsoport összevonások vannak napirenden, mint az iskolaépítések. Pártállás szerint viszont csak ennek a kérdésnek a megítélésében vannak különbségek. Az FKGP támogatói körében az új iskolák, tantermek építése egy fél ranghellyel előrébb áll az átlagosnál. A jelenséget részben az magyarázza, hogy az FKGP bázisa sokkal inkább vidéki, mint (a KDNP kivételével) a többi párté, és a községekben lakók gyakrabban szeretnének forrást szerezni iskola építésre, mint a városiak. Az MDF támogatói ugyan jóval előrébb rangsorolták a többi párt támogatóinál a pedagógusok életkörülményeinek javítását, ám az utóbbi időben az MDF támogatói nagyon megcsappantak, így ez a kiugrás csak tendenciaszerű.

Az, hogy valakinek van-e 18 évnél idősebb gyermeke vagy sem, mindössze egy cél ranghely átlagát befolyásolja, azt sem drámaian. Az érdekeltek valamivel előrébb sorolták a tanulóknak adott juttatásokat, mint azok, akinek nincs tanköteles korú gyermekük. Mondanunk sem kell, hogy ez a cél maguktól a diákoktól kapta a legelőkelőbb besorolást, ám ők nagyon kevesen vannak a mintában.

2. ábra

6. táblázat - "A pedagógusok életkörülményei javítása"

ranghely átlagok különböző társadalmi csoportokban

	ranghelyátlag
budapestiek	4.1
megyeszékhelyen lakók	4.9
más városokban élők	5.2
községekben élők	5.2
18-29 évesek	5.1
30-45 évesek	5.1
46-59 évesek	4.7
60 év fölöttiek	4.7
nincs érettségijük	5.2
érettségizettek	4.8
diplomások	3.5
MDF támogatók	3.9
SZDSZ támogatók	4.3
MSZP támogatók	4.7
KDNP támogatók	4.7
Fidesz támogatók	5.0
FKGP támogatók	5.0
egyéb pártok támogatói	4.9
nem tudják, nem mondják meg melyik pártra szavaznának	5.1
VÁLASZADÓK	4.9

Végül arra kértük az embereket, hogy foglaljanak állást az oktatásügy öt vitás kérdésében. Az volt a feladatuk, hogy két ellentétes állítás közül válasszák ki azt, amelyikkel inkább egyetértenek. Ez a feladat sem bizonyult nehéznek, jóllehet itt is olyan kérdésekről volt szó, amelyek nagyon is megosztják a szakmai közvéleményt. Ez mindenesetre két dolgot mutat, egyrészt azt, hogy az oktatásügy kérdései foglalkoztatják az embereket, másrészt azt, hogy sokan akkor is vállalkoznak az állásfoglalásra, amikor nem látják át teljes a problémát.

7. táblázat - Melyik vélemény áll közelebb Önhöz?

	az első	nem tudja	a második
1. A szülőnek joga van arra, hogy a gyermekét abba az iskolába írassa be, amelyiket a legjobbnak tartja. 2. Mindenki adja a gyerekét abba az iskolába, amelyiknek a körzetébe tartozik, különben csak a kiváltságosak gyerekei kerülnek jobb iskolákba.	79	4	17
1. A gyerekeket képességeik és tudásuk alapján minél előbb a nekik legmegfelelőbb iskolákba kell adni. 2. Az a jó, ha a gyerekek képességeiktől és tudásuktól függetlenül minél hosszabb ideig egy iskolában tanulnak.	73	5	22
1. A kisebbségeknek, nemzetiségeknek joguk van saját iskolához. 2. A kisebbségek, nemzetiségiek gyerekei is ugyanabba az iskolába járjanak, mint minden magyar gyerek.	57	6	37
1. A rengeteg kísérlet és reform után végre nyugalomra van szükség az iskolákban. 2. Az iskolákban a jövőben nagy változásokra lesz szükség.	54	8	38
1. A tehetségesek számára külön iskolákat kell nyitni, mert csak így bontakoztathatják ki képességeiket. 2. A tehetségesek számára nem szabad külön iskolákat nyitni, mert ez sérti a társadalmi igazságosságot.	52	7	41

A 7. táblázat adataiból látszik, hogy a közvélemény döntő többsége minden tekintetben híve a szabad iskolaválasztásnak, és az embereknek már kezd elegük lenni az iskolareformokból. A legfiatalabbak (18-29 évesek) és a diplomások még az átlagosnál is nagyobb arányban támogatják a szabad iskolaválasztást. Ugyanakkor van egy érdekes ellentmondás is az adatokban: a megkérdezettek 79 százaléka azzal ért egyet, hogy a szülők abba az iskolába írassák be a gyerekeiket, amelyikbe akarják, de csak 57 százalékuk ért egyet azzal, hogy a kisebbségeknek joguk van saját iskolákhoz. Ennek a kérdésnek a megítélését a megkérdezettek pártállása is befolyásolja.

Az SZDSZ és az MDF hívei az átlagosnál megértőbbek a nemzetiségi oktatással, ugyanakkor a Fidesz-MPP támogatói meglepő módon kevésbé megértőek. Ebben az köszön vissza, hogy az utóbbi időkben nem kifejezetten liberális gondolkozású emberek duzzasztják a fiatal demokraták táborát.

A pártállás az iskolai reformok szükségességének megítélését is befolyásolja. A legnagyobb nézetkülönbség itt az SZDSZ és az MSZP támogatói között mutatkozott. A kisebbik kormánypárt hívei inkább reformpártiak, míg a nagyobbik kormánypárt támogatói még az átlagosnál is nagyobb arányban ellenzik a reformokat. Ugyanakkor azok, akiknek van 18 évnél fiatalabb gyermekük valamivel gyakrabban értettek egyet azzal, hogy "az iskolákban a jövőben nagy változásokra lesz szükség", mint azok, akiknek nincs.

Azt is megkérdeztük a mintába került polgároktól, hogy hány éves korig kötelező az iskola, illetve azt, hogy hány éves korig kellene köteleznie az államnak minden gyermeket arra, hogy iskolába járjon. Az első kérdésre a megkérdezettek 96 százaléka válaszolt, de csak 53 százalékuk adott pontos választ. A polgárok harmada a 14 éves korhatárra emlékszik, viszonylag sokan pedig egészen vad számokat mondtak 9 és 26 év között. Az átlag végül is 15.4 évnek adódott. A második kérdésre is válaszolt a megkérdezettek 95 százaléka. Itt 10 és 35 év között szóródtak a számok. A megkérdezettek 19 százaléka a 14 éves korhatárt tartja megfelelőnek, 34 százalékuk a 16 évet, és szintén 34 százalékuk a 18 évet. Az átlag 16.6 évnek adódott. Ha megnézzük a két szám különbségét, akkor azt látjuk, hogy a megkérdezetek 7 százalékának nincs igazán véleménye, 5 százalékuk inkább csökkentené, mint növelné a tanköteles kort, 46 százalékuk megfelelőnek tartja az általa sejtett (vagy tudott) korhatárt, 42 százalékuk viszont emelné a korhatárt. A leggyakrabban 2 évvel (27%), de a négy éves korhatáremelés sem ritka (11%).

A 18-45 évesek és a diplomások pontosabban tudják, hogy jelenleg 16 év a tankötelesség korhatára, mint az idősebbek és a kevésbé iskolázottak. Ugyanakkor a kívánatosnak tartott emelés mértékében nincsenek életkori és iskolázottsági különbségek. Ez azt jelenti, hogy a 46 évnél idősebbek és a kevésbé iskolázottak közül sokan egyszerűen le vannak maradva egy korhatáremelésről.

A nagyvárosokban élők alig valamivel tájékozottabbak, mint a kisebb településeken lakók, viszont ők sokkal radikálisabban emelnék a tankötelesség korhatárát. Ebből a szempontból azonban a városok és a községek között van az igazán éles különbség. Ebben nyilván az köszön vissza, hogy a falusi gazdaságokban szükség van a fiatalok munkaerejére - ha máshol nem, hát a ház körül -, míg az iskolapadokból korán kikerülő városi gyerekekre szinte biztosan a munkanélküliség vár.

3. ábra

2. ELÉGEDETTSÉG AZ OKTATÁS SZÍNVONALÁVAL

A rendszerváltozás, a piacgazdaság kiépülése - a demokrácián és a szabadságjogokon túl - tulajdonképpen csak azt a javulást hozta az emberek életébe, hogy az áruellátottság alig marad el a nyugat-európaitól. Ennek megfelelően 9 terület közül tulajdonképpen csak az áruellátás helyzetével elégedettek az emberek ma Magyarországon (4. ábra). Az oktatásra, a közlekedésre és a tömegtájékoztatásra közepest adott a legtöbb ember, amikor arra kértük őket, hogy "iskolai osztályzatok" segítségével fejezzék ki, mennyire elégedettek az egyes területekkel. Igazán rossz osztályzatokat a lakáshoz jutás, a munkalehetőségek és a közbiztonság kaptak, azaz azok a dolgok, amelyeket elsődlegesen fontosnak ítélt a közvélemény.

Ami az oktatást illeti, azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen kedvező a megítélése. Nem csak azért, mert az előkelő második helyre került, hanem azért is, mert nagyon kevés elégtelent kapott, ami azt jelzi, hogy (ellentétben mondjuk, a lakáshoz jutással) nincsenek alapvető bajok az oktatás körül (5. ábra).

Az osztályzatok átlagát egyébként csak a válaszadók neme és lakóhelyének mérete befolyásolja a számok statisztikai hibahatáránál jobban. A nők és a vidékiek valamivel elégedettebbek az oktatással, mint a férfiak, illetve a budapestiek. Ugyanakkor az, hogy az átlag nem függ attól, van-e 18 évnél fiatalabb gyermeke valakinek vagy sem, azt jelzi: az értékelések sokszor nem tapasztalatokon múlnak, hanem sokkal inkább egy általános elégedettségi-elégedetlenségi beállítódáson.

Az oktatással való elégedettség mértékét viszont nem befolyásolja a válaszadók pártállása sem. Ebben a tekintetben a terület a közlekedéshez és az áruellátáshoz hasonlít, de különbözik a többi hat területtől, melyekkel az ellenzéki pártok híve lényegesen elégedetlenebbek, mint a koalíció támogatói.

Az oktatás mai helyzetének általános megítélése nem függ össze azzal sem, hogy ki mennyire tartja fontosnak a közoktatás fejlesztését, illetve azzal sem, hogy beválasztotta-e valaki az oktatás helyzetének javítását az öt legtámogatandóbb cél közé vagy sem. Az általános megítélés viszont nagyon szoros összefüggést mutat azzal, hogy milyennek ítéli valaki az oktatás színvonalát ma Magyarországon (r=0.69).

4. ábra

5. ábra

Az oktatás színvonalát valamivel többen értékelik közepesre, mint azt, hogy úgy általában mennyire elégedettek az oktatással 9 különböző terület között (6. ábra). Itt azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a bizonytalan, nem sarkított vélemények kifejezésére kínálja magát a közepes. A jelenséget úgy hívják a közvélemény-kutatók, hogy "középre menekülés" (a döntés elől). Magyarán: az oktatás színvonaláról még határozatlanabb a közvélemény, mint amilyennek az általános megítélésnél mutatkozott. Így aztán érthető, hogy itt sem találtunk különbséget aszerint, hogy van-e valakinek 18 évnél fiatalabb gyermeke vagy sem. Sőt, itt még a válaszadók neme és lakóhelyének mérete sem befolyásolja az átlagokat. Ugyanakkor pártállás szerint eltérnek a válaszok: az FKGP hívei valamivel rosszabbnak tartják az oktatás színvonalát, mint a többi párt támogatói (7. ábra).

Az oktatás színvonalának megítélése sem mutat összefüggést azzal, hogy mennyire érzi valaki fontosnak a közoktatás fejlesztését, illetve azzal, hogy beválasztotta-e az oktatás fejlesztését az öt támogatandó terület közé vagy sem. Ugyanakkor mind a színvonal megítélése, mind az általános értékelés korrelál azzal, hogy valaki szerint javult vagy romlott az elmúlt években az oktatás színvonala.

6. ábra

7. ábra

Valamivel többen vannak azok, akik azt mondják, hogy romlott az oktatás színvonala Magyarországon, mint azok, akik szerint javult, mindazonáltal a válaszok mérlege nagyjából nulla (8. ábra). Általában minden ilyen típusú kérdésnél azok szoktak többségben lenni, akik szerint régen minden jobb volt. Elsősorban azért, mert a válaszadók csak a legritkább esetben mérlegelik komolyan a változásokat, sokkal inkább az határozza meg véleményeiket, hogy általában mennyire elégedettek a területtel, amelyről kérdezzük őket. Jól mutatja ezt, hogy az oktatás esetén a változás megítélése egyforma szorosan korrelál (r=0.49 ) az általános megítéléssel és az oktatás színvonalának értékelésével.

Ha a 8. ábrán látható adatokat -100-tól +100-ig terjedő, úgynevezett mérleg-indexre vetítjük, akkor -4 pontnak adódik az átlag. Ez meglehetősen közel van a nullához. Az egyes társadalmi csoportokban viszont markáns különbségeket találtunk, ha nem is drámaiakat. Az index abszolút értéke sehol sem kerül 16 pont fölé. A legalacsonyabb mutatót egyébként a diplomások körében regisztráltuk (-16 pont), a legmagasabbat pedig az SZDSZ táborában (+11 pont) (8. táblázat).

8. ábra

8. táblázat - Hogyan alakult az oktatás színvonala Magyarországon az elmúlt években?

	mérleg-index
budapestiek	-12
megyeszékhelyen lakók	-3
más városokban élők	-2
községekben élők	-1
18-29 évesek	+6
30-45 évesek	-1
46-59 évesek	-12
60 év fölöttiek	-8
nincs érettségijük	-1
érettségizettek	-6
diplomások	-16
SZDSZ támogatók	+11
MSZP támogatók	+4
FKGP támogatók	-3
Fidesz támogatók	-6
KDNP támogatók	-7
MDF támogatók	-11
egyéb pártok támogatói	-4
nem tudják, nem mondják meg melyik pártra szavaznának	-6
van18 évnél fiatalabb gyermekük	+1
nincs 18 évnél fiatalabb gyermekük	-6
VÁLASZADÓK	-4

Végül azt is megkérdeztük, hogy mennyire tartanak kielégítőnek az emberek 7 különböző dolgot a magyar iskolákban. Ennél a kérdésnél is a közepes volt a leggyakoribb "osztályzat", és a válaszok eléggé szorosan korrelálnak egymással, valamint az oktatásról alkotott általános véleményekkel (9. ábra).

9. ábra

Az értékelések közötti szoros együttjárások azt mutatják, hogy az iskoláról alkotott véleményeket döntően egy általános beállítódás határozza meg. Ezt az általános bealítódást jól "méri" a 9. ábrán szereplő hét dologból az első ötnek az átlaga. A skálából a tanulók fegyelmezettsége és az iskolák felszereltsége lóg ki. Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen a pedagógusokkal kapcsolatos attitűdöket tártuk fel, amikor skálát képeztünk, az öt válasz átlaga alapján.

A tanulók fegyelmezettsége azért lóg ki a sorból, mert sokan úgy gondolkoznak, hogy a gyerekek a szüleik miatt (is) rosszak, meg hát ezek a mai fiatalok már csak ilyenek. Jól jelzi mindezt, hogy a gyereknevelésben szigorúbb férfiak átlagosan 2 tizeddel rosszabb osztályzatokat adtak, mint a nők, a 60 év fölöttiek pedig 3 tizedel rosszabbat, mint a 30 évnél fiatalabbak.

Az iskolák felszereltsége is "kilóg" a skálából.* Ennek nyilvánvalóan az a magyarázata, hogy erről sem (csak) a pedagógusok tehetnek (a közvélemény szerint). Jól illusztrálja, hogy miről is van szó az, hogy az ellenzéki pártok támogatói átlagosan 3 tizeddel rosszabb osztályzatokat adtak, mint a kormánypártiak.

* Ha kihagyjuk ezt a két itemet a skálából, akkor a skála reliabilitását mérő mutató, az úgynevezett Cronbach a értéke 0.82-ről 0.91-re növekszik.

Ami pedig a pedagógusokkal kapcsolatos általános beállítódást "mérő" skála átlagait illeti, azt látjuk, hogy a fővárosiak véleménye kedvezőtlenebb, mint a vidékieké, és a férfiak véleménye is rosszabb, mint a nőké. A pártállás ezt az általános attitűdöt is befolyásolja, ám itt az SZDSZ és az MSZP hívei között mutatkozik a legnagyobb különbség (9. táblázat).

9. táblázat - A pedagógusok iskolai munkájával való általános elégedettség

	osztályzatátlagok
férfiak	3.27
nők	3.35
budapestiek	3.15
megyeszékhelyen lakók	3.45
más városokban élők	3.38
községekben élők	3.29
SZDSZ támogatók	3.27
MSZP támogatók	3.50
FKGP támogatók	3.32
Fidesz támogatók	3.32
KDNP támogatók	3.31
MDF támogatók	3.30
egyéb pártok támogatói	3.34
nem tudják, nem mondják meg melyik pártra szavaznának	3.24
VÁLASZADÓK	3.31

3. AZ ISKOLÁK FELADATAI

Munkatársaink átnyújtottak egy kártyacsomagot a megkérdezetteknek. A 20 lapra az iskolák, tevékenységét, feladatait írtuk fel, és arra kértük az embereket, hogy rakják őket három csoportba: az elsőbe azokat, amelyeket nem tartanak fontosnak, a másodikba azokat, amelyeket kissé fontosaknak tartanak, a harmadikba pedig azokat, amelyeket nagyon fontosnak vélnek. A 10. táblázatból látszik, hogy a feladat meglehetősen komplex volt, ám a kérdezési technika megkönnyítette a válaszadók dolgát, és így mindössze 1 százaléknyi volt a válaszmegtagadók aránya, miközben 96 százalékuk minden kártyát elhelyezett valahova.

10. táblázat - Mennyire tartja fontosnak az iskolák egyes tevékenységeit, feladatait?

	nagyon fontos	kevéssé fontos	nem tudja	nem fontos
1. tisztességre, erkölcsre nevelés	89	9	1	1
2. az anyanyelv megfelelő elsajátítása	86	12	1	1
3. a gondolkodás, az értelem fejlesztése	85	13	1	1
4. egy jó szakma elsajátítása	83	14	2	1
5. rendre, fegyelemre nevelés	82	14	2	2
6. az egyéni képességek fejlesztése	81	15	2	2
7. felkészítés a továbbtanulásra	79	19	1	1
8. a haza szeretetére nevelés	76	20	2	2
9. az idegen nyelvek megtanítása	74	23	1	2
10. másokkal való együttműködésre nevelés	72	25	1	2
11. tudományos ismeretek átadása	70	26	2	2
12. szeretetteljes bánásmód	70	26	2	2
13. megfelelő étkezés, napközi ellátás	70	25	1	4
14. a magyar nemzeti hagyományok ismertetése	67	29	2	2
15. a közösségi szellem fejlesztése	67	29	1	3
16. mozgás és sportolási lehetőség biztosítása	66	30	2	2
17. szexuális nevelés	53	34	2	11
18. politikai, állampolgári nevelés	43	42	2	13
19. játék, szórakozás, kellemes elfoglaltságok	38	47	1	14
20. vallásos nevelés	24	47	2	27

Az iskola felsorolt 20 tevékenységének, feladatának szinte mindegyikét nagyon fontosnak tartják az emberek. Jól mutatja ezt, hogy a megkérdezettek 54 százaléka egyetlen kártyát sem tett a "nem fontos" csomagba, míg 7 százalékuk mind a húszat a "nagyon fontos" csomagba sorolta. Nagyon fontosnak átlagosan 14 tevékenységet ítéltek a válaszadók, kevéssé fontosnak átlagosan ötöt, míg nem fontosnak mindössze átlagosan egyet.

Ennek ellenére a kártyák közös csoportba kerülési gyakoriságainak alapján (faktor analízissel) feltárható, hogy a 20 tevékenység, feladat 5 nyalábba rendeződik a közgondolkozásban. Ez azt jelenti, hogy az emberek valójában az iskola 5 alapfeladatában gondolkoznak, és az ezekhez való viszonyulásuk határozza meg, hogy egy-egy konkrétan megfogalmazott tevékenységet, feladatot hogyan ítélnek meg. A legjobb faktormegoldást akkor kaptuk, amikor megengedtük, hogy a faktorok korreláljanak egymással, és úgy optimalizáltunk, hogy az egyes itemek súlya egy faktorban maximális legyen, miközben a többi faktorokban minimális. Az egyes itemekhez tartozó faktorsúlyokat a 11. táblázatban mutatjuk be.

Az iskola első alapfeladata az, hogy gondoskodjon a rábízott gyerekekről, lehetőleg úgy, hogy azok közben érezzék magukat jól, testileg is fejlődjenek, és alakuljon ki bennük a közösségi szellem. Ezt a faktort az egyszerűség kedvéért a "gondoskodás" címkével fogjuk jelölni a továbbiakban.

Az iskola második alapfeladata a gyermekek értelmének és képességeinek fejlesztése. Ezt a faktort a továbbiakban a "képesség" címkével fogjuk jelölni. Jellemző, hogy az idegen nyelvek megtanítása és a tudományos ismeretek átadása is helyet kapott (bár viszonylag kis súllyal) a faktorban. Ez azt jelezi, hogy a nyelvtudást és a tudományos ismereteket sokan képességek és nem tanulás kérdésének tekintik.

A harmadik alapfeladat a tanulók tisztességre-, erkölcsre nevelése. Az emberek azonban egyáltalán nem várják el az iskolától a drákói szigort. Jól mutatja ezt, hogy ugyanebbe a faktorba került - eléggé nagy pozitív súllyal - a szeretetteljes bánásmód és a rendre, fegyelemre nevelés is. Ide kötődik az anyanyelv megfelelő elsajátítása is. Ez viszont azt jelzi, hogy sokan a jólneveltség részének tekintik a szép, tiszta magyar beszédet, ami alatt azt értik, hogy pl. nem káromkodik a gyerek. Az egyszerűség kedvért ezt a faktort a továbbiakban a "tisztesség" címkével fogjuk jelölni.

Az iskola negyedik alapfeladata a hazafias nevelés, a magyar nemzeti hagyományok ápolása. A közgondolkozás ide kapcsolja a vallásos nevelést is, amit egyébként a 20 feladat közül a legkevésbé ítéltek fontosnak az emberek. A faktort a továbbiakban a "hagyomány" címkével fogjuk jelölni.

Az iskola ötödik* alapfeladata az, hogy praktikus ismeretekkel ruházza fel a tanulókat, megteremtse annak lehetőségét, hogy boldoguljanak az életben, legyen egy jó szakmájuk, illetve felkészültek legyenek a továbbtanulásra. Ezt a faktort a továbbiakban az "ismeretek" címkével fogjuk jelölni.

* Az alapfeladatok sorszámozása természetesen nem rangsorolás. Egyszerűen arról van szó, hogy az egyes faktorok nem azonos részét fedik le a teljes varianciának.

11. táblázat - Az iskola alapfeladatai

1. faktor: "gondoskodás"	faktorsúly
játék, szórakozás, kellemes elfoglaltságok	0.76
mozgás és sportolási lehetőség biztosítása	0.68
szexuális nevelés	0.67
megfelelő étkezés, napközi ellátás	0.63
a közösségi szellem fejlesztése	0.55
politikai, állampolgári nevelés	0.47
másokkal való együttműködésre nevelés	0.42
2. faktor: "képesség"	faktorsúly
az egyéni képességek fejlesztése	0.77
a gondolkodás, az értelem fejlesztése	0.65
az idegen nyelvek megtanítása	0.39
tudományos ismeretek átadása	0.34
3.faktor: "tisztesség"	faktorsúly
tisztességre, erkölcsre nevelés	0.83
szeretetteljes bánásmód	0.58
rendre, fegyelemre nevelés	0.57
az anyanyelv elsajátítása	0.51
másokkal való együttműködésre nevelés	0.39
4.faktor: "hagyomány"	faktorsúly
vallásos nevelés	0.74
a magyar nemzeti hagyományok ismertetése	0.68
a haza szeretetre való nevelés	0.57
politikai, állampolgári nevelés	0.40
5.faktor: "ismeretek"	faktorsúly
egy jó szakma elsajátítása	0.77
tudományos ismeretek átadása	0.60
felkészítés a továbbtanulásra	0.54
rendre, fegyelemre nevelés	0.30

A faktoranalízis eredményeként tulajdonképpen 5 új változót kaptunk, melyek az eredeti változok lineáris kombinációi. Arról van szó, hogy a 20 feladat, tevékenység besorolása alapján feltártuk, hogy hogyan viszonyulnak az emberek az iskolák alapfeladataihoz. Az új változók várható értéke (átlaga) nulla, szóródása pedig egy. A faktorszkórok segítségével azt tudjuk leírni, hogy az egyes emberek az átlagosnál fontosabbnak vagy kevésbé fontosnak érzik-e az egyes alapfeladatokat.

Az iskola "gondoskodó" funkcióját a legfiatalabbak (a 18-29 évesek) érzik a legfontosabbnak, és a 60 év fölöttiek a legkevésbé fontosnak. Lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek a feladatkörnek az érettségizettek is, miközben az érettségi nélküliek és a diplomások átlag körülit. Az életkori különbségek egy részét magyarázhatja az is, hogy a feladatnak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak azok, akiknek van 18 évnél fiatalabb gyermekük, mint azok, akiknek nincs.

Az iskola "képesség" fejlesztő funkciójának a fiatalok szintén nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, de igazán a válaszadók iskolai végzettsége a döntő. Kiugróan magas a feladatkörnek tulajdonított jelentőség a diplomások körében, az érettségizetteknél is pozitív az átlag, miközben az érettségi nélküliek faktorszkórjai többnyire negatívak. Az életkoron és az iskolai végzettségen kívül a válaszadók lakóhelyének mérete is befolyásolja a feladatkörnek tulajdonított jelentőséget. Budapesten pozitív az átlag, a vidéki városokban nulla körüli, míg a községekben negatív.

A "tisztesség"-re, erkölcsre nevelésnek viszont a nagyvárosokban élők (a fővárosiak és a megyeszékhelyeken élők) lényegesen kisebb jelentőséget tulajdonítanak, mint a kisebb városokban, illetve községekben lakók. A lakóhely méretén kívül a válaszadók vallásossága is befolyásolja a feladat fontosságának megítélését, és részben ennek hatása mutatkozik meg a lakóhelyi különbségekben is. A kisebb településeken élők aktívabb hitéletet élnek (sűrűbben járnak templomba és nagyobb jelentőséget tulajdonítanak mindennapi életükben a vallásnak), mint a nagyvárosokban élők.

A nemzeti "hagyomány"-ok megismertetését és a vallási nevelést is a hívők tartják kiemelten fontos alapfeladatnak, ám ennek a faktornak az átlagai nem függnek a válaszadók lakóhelyétől. Ugyanakkor a feladat megítélése szoros lineáris kapcsolatban áll a válaszadók életkorával, és befolyásolja az átlagokat a pártállás és az iskolai végzettség is. A legnagyobb jelentőséget az érettségi nélküliek tulajdonítják a hagyományok ápolásának, a legkisebbet pedig az érettségizettek, miközben a diplomások átlaga nulla körüli. A faktor átlaga erősen pozitív a KDNP (+0.51) és az MDF (+0.46) táborában, míg a liberális pártok híveinek körében negatív (a Fidesz-nél -0.19, az SZDSZ-nél pedig -0.32). A többi párt híveinek körében viszont nulla körüli a mutató értéke. Ebben az a meglepő, hogy sem az FKGP, sem az MSZP híveinél nem mozdult el egyik irányba sem. A nemzeti és vallási hagyományok iskolai ápolásának azok is kisebb jelentőséget tulajdonítanak az átlagosnál, akiknek van 18 évnél fiatalabb gyermekük, ám ezt az összefüggés a válaszadók életkorával teljes megmagyarázható.

Az iskola praktikus "ismeret" átadó funkciójának, az életre nevelésnek elsősorban azok tulajdonítanak nagy jelentőséget, akiknek van 18 évnél fiatalabb gyermekük. Az is jellemző a mai magyar viszonyokra, hogy a jövedelem szerinti felső 20%-ba tartozók körében negatív a mutató átlaga (-0.28), míg a többi jövedelmi csoportban nulla körüli. Ezt az összefüggést nem a válaszadók iskolai végzettsége magyarázza meg, sőt ha kiszűrjük az iskolai végzettség hatását (kovariancia analízissel), akkor a különbség még markánsabb lesz. Itt tehát arról van szó, hogy a legmagasabb jövedelműek közül sokan kisebb jelentőséget tulajdonítanak az érvényesülésben a jó szakmának és a továbbtanulásnak, mint a szegényebbek. Szerintük inkább anyagi javakat kell biztosítani a fiataloknak az érvénysüléshez.

A faktorok arra is jók, hogy segítségükkel megpróbáljuk elkülöníteni a markáns véleménycsoportokat. Ezt a feladatot úgynevezett klaszteranalízis segítségével próbáltuk megoldani. A klaszteranalízis olyan matematikai-statisztikai eljárás, amely az öt faktor alapján úgy osztályozza a válaszadókat, hogy az egy csoportba kerülők között minimalizálja a különbségeket, miközben a csoportok közötti különbségeket maximalizálja. A minden szempontból átlagos vagy átlag közeli válaszadóktól, három csoportot sikerült elkülöníteni.

Azok a válaszadók*, akik mind a 20 vagy közel mind a 20 feladatot, tevékenységet a nagyon fontos csoportba sorolták, az "átlag közeli" csoportba sorolódtak. Ez érthető, hiszen, ha átnézzük az alapeloszlásokat, akkor látható, hogy éppen az a tipikus, hogy az általunk felsorolt feladatok, tevékenységek valamennyije nagyon fontos (lásd 10. táblázat). Érthetően éppen ez az átlag közeli csoport a legnépesebb, a válaszadók 56 százaléka sorolódott ide.

* Mivel az analízisekből adathiány miatt mindössze a megkérdezettek 1 százaléka maradt ki, a válaszadók, illetve a megkérdezettek arányainak különbsége a kerekítési hibán belül van.

Az átlag közeli csoporttól eléggé markánsan elkülöníthetőek azok a válaszadók, akik a "gondoskodás"-nak az átlagosnál kisebb jelentőséget tulajdonítanak, a "képesség"-eknek és az "ismeretek"-nek pedig az átlagosnál nagyobbat, miközben a másik két faktornak átlagost. Ezt a csoportot "tudás preferálók"-nak neveztük el. A csoportba a válaszadók 21 százaléka sorolódott.

Szintén jól elkülönülnek az "átlag közeliektől", de a "tudást preferálóktól" is azok a válaszadók, akik az átlagosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az iskola "gondoskodó" funkciójának, viszont az átlagosnál kisebbet a "képességeknek" és a "tisztesség"-re, fegyelemre nevelésnek. A csoportban a praktikus "ismeretek" és a "hagyomány" faktorok átlagai nulla körüliek. A csoportra annyira illik a "anyáskodó" címke, hogy nehéz ennél tudományosabban hangzó jelzőt találni, jól lehet tagjainak 35 százaléka férfi. A válaszadók 13 százaléka jellemezhető így.

Végül a válaszadók tizede minden szempontból ellentéte a "anyáskodóknak". Rájuk az a jellemző, hogy az átlagosnál lényegesen nagyobb hangsúlyt helyeznek a "tisztesség"-re, a fegyelemre, és a "hagyományok"-ra, miközben a "gondoskodás"-ra és a praktikus "ismeretek"-re az átlagosnál kisebbet. A csoport tagjai viszonylag éles határokkal különülnek el az "átlag közeliek"-től és a "anyáskodóktól", ám a csoport határai elmosódottak a "tudást preferálók" felé. A csoport jellemzéséből nem nehéz ráismerni a hagyományos (poroszos) nevelési attitűdre, így az egyszerűség kedvéért a későbbiekben a "fegyelmezők" címkével fogunk hivatkozni rájuk.

A csoportarányok tekintetében a legnagyobb különbségeket életkor szerint találtuk. A 18-29 évesek körében az "átlag közeliek" után a "tudást preferálók" csoportja a legnépesebb, míg a 60 évnél idősebbek körében a "fegyelmezőké" (10. ábra). Iskolai végzettség szerint azt mondhatjuk, hogy az érettségi nélküliek körében az átlagosnál magasabb az "anyáskodó" csoportba sorolhatóak aránya, míg az érettségizettek és a diplomások körében a "tudást preferálóké". A rendszeres templomba járók körében kiugróan magas a "fegyelmezők" aránya. Az SZDSZ szavazótáborában viszont alig akadnak "fegyelmezők", miközben a KDNP és az FKGP hívei között az "átlag körüliek" után éppen ez a csoport a legnépesebb. Ugyanakkor az MDF, az MSZP és a Fidesz támogatói a csoportarányok tekintetében alig különböznek egymástól, és közelebb állnak az SZDSZ-hez, mint az FKGP-hez és a KDNP-hez.

Az alapváltozók és a faktorok szintjén volt néhány különbség a válaszadók lakóhelye, neme és jövedelme szerint is, ám ezek a különbségek a vélemény csoportok arányaiban már nem mutathatóak ki. Ez érthető is, hiszen az alapváltozók esetén sem voltak túl nagyok a különbségek, és a többváltozós analízisek után meglehetősen eltávolodtunk ezektől az alapváltozóktól.

10. ábra

4. AZ IDEÁLIS GYEREK

Munkatársaink átnyújtottak egy 20 lapból álló kártyacsomagot a megkérdezetteknek. A lapokra különböző pozitív tulajdonságok voltak felírva, és arra kértük az embereket, hogy válasszák ki közülük azt az ötöt, amelyet a legfontosabbnak tartanak egy gyereknél. A feladat a megkérdezettek 97 százalékának nem okozott semmiféle nehézséget, és mindössze 3 százalékuk tért ki a kérdés elöl.

12. táblázat - Milyen tulajdonságokat tartanak a legfontosabbnak egy gyereknél

	választotta%
1. egészséges	70
2. becsületes	61
3. megbízható	39
4. kiegyensúlyozott	38
5. őszinte	33
6. szorgalmas	33
7. tisztelettudó	29
8. ápolt	28
9. talpraesett	24
10. magabiztos	22
11. művelt	22
12. segítőkész	22
13. önálló	21
14. szép	2
15. illedelmes	17
16. vidám	13
17. engedelmes	12
18. ügyes	6
19. vallásos	5
20. erős	4

A táblázat adataiból látható, hogy mindössze két tulajdonság választása közmegegyezés szerű: az "egészséges"-é és a "becsületes"-é. Ha megnézzük a választások együttjárásait, akkor - klaszteranalízissel - 8 véleménycsoport különíthető el egymástól. Az 1. csoport tagjaira a "becsületes", az "egészséges", a megbízható" és a "művelt" kártyák választása a jellemző. Ideáljuk a “rendes-müvelt" gyerek. A véleménycsoportba a megkérdezettek ötöde sorolódott. Tulajdonképpen ez a csoport tekinthető a modális véleménycsoportnak, és a csoport tagjainak társadalmi-demográfiai összetétele semmiben sem tér el az átlagostól.

A 2. csoport tagjaira a "becsületes", az "egészséges", a "megbízható" és az "őszinte" tulajdonságok választása a jellemző. A csoport tagjai csak az őszinteség választási gyakoriságában térnek el az 1. csoporttól. Ideáljuk a “rendes-őszinte" gyerek. A megkérdezettek 17 százaléka sorolódott ide. A csoport tagjai között az átlagosnál nagyobb a 60 évnél idősebbek és a Budapesten élők aránya, míg a diplomásoké és a rendszeresen templomba járóké kevesebb.

A 3. csoport tagjainak aránya szintén 17%. Rájuk a "becsületes", az "egészséges", a "kiegyensúlyozott" és az "őszinte" tulajdonságok választása a jellemző, azaz a kiegyensúlyozottság választása különbözteti meg őket az előző csoportoktól. Ideáljuk a “rendes-kiegyensúlyozott" gyerek. A csoport tagjai tipikusan 18 és 45 év közötti érettségizettek. Az idősebbek, a diplomások, illetve az érettségi nélküliek között ritka ez a mintázat.

A 4. csoport tagjaira az "egészséges", a "kiegyensúlyozott", a "megbízható", az "önálló" és a "talpraesett" tulajdonságok választása a jellemző. Ideáljuk a “kiegyensúlyozott-ügyes" gyerek. A csoport tagjai többnyire városokban laknak és 60 évnél fiatalabbak. A megkérdezettek 14 százaléka sorolható ide.

Az 5. csoport tagjai tipikusan az "ápolt", a "becsületes", az "őszinte" és a "tisztelettudó" kártyákat választották ki. Ideáljuk a “jól nevelt" gyerek. A megkérdezettek 9 százaléka tartozik ide. A csoport tagjai között alig akad diplomás.

Az 6. csoport tagjai jellemzően az "egészséges", a "segítőkész" és a "szorgalmas" kártyákat választották ki. Ideáljuk az “igyekvő-szorgalmas" gyerek. A megkérdezettek 8 százaléka sorolódott ide, a csoport tagjai körében a községekben élők aránya magasabb, mint a populáción belül.

A 7. csoportba azok kerültek, akik jellemzően a "becsületes", a "magabiztos", az "önálló" és a "talpraesett" tulajdonságokat választották ki. Ideáljuk a “magabiztos-ügyes" gyerek. A megkérdezetek 7 százaléka sorolódott ide. Ők tipikusan 18 -29 évesek és nem vallásosak.

Végül a 8. csoportba azok kerültek, akikre a "becsületes", az "önálló", a "szorgalmas" és a "magabiztos" tulajdonságok választása a jellemző. Ideáljuk a “rendes-magabiztos" gyerek. A megkérdezettek 6 százaléka sorolódott ide. A csoport tagjai között több a budapesti és a vallásos ember, mint a populációban.

Meglepő módon az általános jellemzéseket egyáltalán nem befolyásolja az a tény, hogy valakinek van-e 18 évnél fiatalabb gyermeke vagy sem, mintahogy más társadalmi-demográfiai jellemzők sem drámaian. Mindez azt sejteti, hogy pszichológiai tényezők legalább annyira meghatározzák a gyerekidálokat, mint különböző kulturális hatások.

Az általános jellemzésen túl, arra is megkértük az embereket, hogy nyilatkozzanak 12 emberi értékről: mennyire szükségesek ahhoz, hogy valaki megállja a helyét az életben. A megkérdezettek "iskolai osztályzatok" segítségével nyilváníthattak véleményt, és szinte minden értéknél az ötös volt a modális válasz. Szomorú, de a "humorérzék" volt a kivétel, itt a négyes volt a leggyakoribb válasz.

A 12 emberi érték két faktorba rendeződik. Az 1. faktorba a belső értékek kerültek, a 2. faktorba pedig a személyiségtől független tényezők, mint például a megfelelő összeköttetések (13. táblázat).

11. ábra

13. táblázat - Mi kell ahhoz, hogy valaki megállja a helyét az életben?

1. faktor: "belbecs"	faktorsúly
önismeret	0.79
szilárd értékrend	0.76
közmegbecsültség	0.67
Kiemelkedő szaktudás	0.64
humorérzék	0.60
együttműködési készség	0.56
jó fellépés	0.48
tűrőképesség	0.48
határozottság	0.39
2. faktor: "protekció"	faktorsúly
megfelelő összeköttetések	0.79
érdekérvényesítési készség	0.69
menedzseri képességek	0.66
tűrőképesség	0.64
jó fellépés	0.48
együttműködésikészség	0.36

A belső értékeknek a nők és a diplomások az átlagosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, a budapestiek és a községekben lakók pedig kisebbet. A legfiatalabbak (a 18-29 évesek) naivnak bizonyultak, ők ugyanis kisebb jelentőséget tulajdonítanak a protekciónak, mint az idősebbek. A két faktor segítségével három csoportba sorolhatjuk a válaszadókat. Az 1. csoport tagja az átlag közeliek. Ez itt praktikusan azt jelenti, hogy ők (szinte) mind a 12 értékre ötöst adtak. Természetesen ez a legnépesebb csoport: a válaszadók 68 százaléka sorolható ide. Az átlag közeliektől jól elkülönül a válaszadók 24 százaléka. A csoport tagjai még az átlagosnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a belső értékeknek, a protekciónak viszont kisebbet. Velük szemben a válaszadók 8 százaléka szerint igazán csak protekcióra van szükség az érvényesüléshez. A férfiak, a 30-59 évesek és a budapestiek körében 13-15 százalékra emelkedik a protekciónak nagyobb jelentőséget tulajdonítók aránya, míg a 18-29 évesek és a budapestiek körében 30 százalék fölé emelkedik a belső értékeknek nagy jelentőséget tulajdonítók aránya.

Nincs ellentmondás abban, hogy a fővárosban mindkét átlagtól eltérő csoport aránya magasabb, mint a populációban, arról van szó, hogy a budapestieket jobban megosztja a kérdés, mint a vidékieket.

Az emberek szinte kivétel nélkül a lehető legfontosabbnak tartják, hogy egy gyerek megtanulja a helyes viselkedés, az emberi érintkezés normáit. Nagyon fontosnak érzik az emberek azt is, hogy a gyerekek elsajátítsák a felnőtt élet mindennapi feladatainak ellátását, és azt is, hogy megtanulják a háztartásban adódó, akár férfiaknak, akár nőknek szól feladatok ellátását, illetve az állampolgári jogokat. Mindezeknél a pedagógiai céloknál a ötös volt a leggyakoribb válasz, a pénzügyi, adózási ismeretek megtanulásának fontosságát viszont négyessel értékelték a legtöbben (12. ábra).

A budapestiek átlaga mind az öt célnál alacsonyabb, mint a vidékieké. Ez azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy ők hajlamosabbak kisebb jelentőséget tulajdonítani ezeknek a dolgoknak. Sokkal valószínűbb, hogy egyszerűen csak árnyaltabban próbáltak válaszolni, ezért nem mindenre adtak ötöst.

Ugyanakkor a nők nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a mindennapi és a háztartási ismereteknek, mint a férfiak. A háztartási ismereteket egyébként a 60 évnél idősebbek érzik a legfontosabbnak és a 18-29 évesek a legkevésbé fontosnak. A legmeglepőbb különbséget viszont a pénzügyi, adózási ismeretek megítélésénél találtuk: a szegényebbek fontosabbnak ítélték ezek elsajátítását, mint a gazdagabbak.

12. ábra

13. ábra

5. AZ ISKOLA ÉS A CSALÁD

Tavaly decemberben megkérdeztük az embereket, hogy az iskolának milyen felelőssége legyen a családhoz képest a fiatalok személyes és társadalmi fejlődésében? A válaszok azt mutatták, hogy a közvélemény óriási felelősséget ró az iskolákra. A kérdés megítélését befolyásolta a válaszadók iskolai végzettsége és pártállása. Az iskolára a legnagyobb felelősséget az érettségi nélküliek és meglepő módon a konzervatív pártok hívei rótták, a legkisebbet pedig a diplomások és az SZDSZ támogatói.

14. ábra

A mostani adatfelvétel során árnyaltabban közelítettük meg a kérdést. Arra kértük az embereket, hogy 9 pedagógiai célról, nevelési feladatról döntsék el, hogy kinek kell azokat inkább ellátni: az iskolának, a családnak, mindkettőjüknek vagy egyiküknek sem. Most is az derült ki, hogy a legtöbb nevelési feladatot az iskola és a család együttes erőfeszítésével látja megoldhatónak a közvélemény. A kivételt a vallási, az állampolgári kultúrához kötődő és a háztartási ismeretek képzik. A vallást és a háztartási ismereteket a családok ügyének tekinti az emberek többsége, az állampolgári kultúrát pedig az iskoláénak.

14. táblázat - A következő feladatokat inkább az iskolának vagy inkább

a szülőknek, a szűkebb családi környezetnek kell-e ellátnia?

	iskola	mindkettő	család	egyik sem	nem tudja
az állampolgári jogok megismerése	56	37	5	1	1
a pénzügyi, adózási ismeretek elsajátítása	54	30	7	6	3
a politikai gondolkodás, világnézet kialakítása	27	51	14	6	2
a felnőtt világban való helytállásra nevelés, a versenyszellem elsajátítása	13	70	14	1	2
a vallási nevelés	6	33	51	9	1
a helyes viselkedés, az emberi érintkezés normáinak kialakítása	5	71	23	0	1
a szexuális nevelés	5	63	28	2	2
a felnőtt élet mindennapi feladatainak ellátása	4	51	44	0	1
a háztartásban adódó, akár férfiaknak, akár nőknek szóló feladatok ellátása	2	30	67	0	1

Ha együttesen vizsgájuk a 9 választ, akkor az látjuk, hogy a megkérdezettek 22 százaléka bújt ki a kérdésből úgy, hogy minden nevelési feladatot megosztana az iskola és a család között. Olyan ember nincs, aki minden feladatot a családokra hagyna, viszont a megkérdezettek 1 százaléka mindent az iskolákra hárítana. A válaszok alapján képezhetünk két 100 fokú skálát, amely azt mutatja, hogy mekkora szerepet tulajdonítanak az emberek az iskolának, illetve a családnak a gyerek-nevelésben. A skálákat a következő szabály szerint képeztük: ha valaki egy feladatot egyértelműen az iskola vagy a család dolgának tekintett, akkor azt 100-nak vettük, ha pedig mindkettőnek szerepet szánt a nevelési feladat megoldásában, akkor azt mindkét skálában 50 pontnak vettük. Végül pedig átlagoltuk a mutatókat (összeadtuk és elosztottuk kilenccel). Az iskola-skála átlaga 44 pontnak adódott, a család-skáláé pedig 53 pontnak. Ez azt jelenti, hogy abban azért, hogy milyen felnőtté válik majd egy gyerek, nagyobb szerepet tulajdonít a közvélemény a családnak, mint az iskolának.

A skálák átlagait befolyásolja az, hogy valakinek van-e 18 évnél fiatalabb gyermeke vagy nincs. A gyereket nevelők valamivel nagyobb szerepet tulajdonítanak a családnak (azaz maguknak), és kisebbet az iskolának. A család skála értékeiben életkori különbségek is vannak: a mutató értéke a 30-45 éves korosztályban a legmagasabb, tehát a papák és a mamák korosztályában.

A konkrét nevelési feladatok megítélésének tekintetében viszont számos társadalmi-demográfiai különbség mutatkozik. Különösen a "politikai gondolkodás, a világnézet kialakítása" tekintetében találtunk markáns különbségeket. A férfiak az átlagosnál nagyobb szerepet tulajdonítanak a világnézet kialakításában a családnak, a nők viszont az iskolának. Az idősebbek és a kevésbé iskolázottak is inkább az iskolára bíznák a fiatalok világnézeti nevelését, akárcsak a kisebb vidéki városokban élők. A diplomások, a budapestiek és a 18-29 éves korosztály tagjainak 10-10 százaléka viszont azt mondta, hogy a politikai gondolkodás kialakításában sem az iskolának, sem a családnak nem kellene szerepet vállalnia. Ők nyilván azt gondolják, hogy a saját világnézetét, politikai felfogását mindenki maga alakítsa ki magának.

A vallási nevelés kérdése is megosztja a közvéleményt. A rendszeres templomba járók közül senki sem bízná teljesen az iskolákra a vallási nevelést, viszont - nyilván az iskolai hitoktatás szerepe miatt - 80 százalékuk a család és az iskola közös feladatának tekinti a vallási ismeretek átadását. Ugyanakkor a vallástalanok még az átlagosnál is hajlamosabbak a családok magánügyének tekinteni a vallási nevelést. Ez a gondolkodásmód az SZDSZ híveire is nagyon jellemző, függetlenül attól, hogy vallásosak-e vagy sem. Az SZDSZ támogatói között egyébként semmivel sem alacsonyabb a magukat hívőként jellemzők aránya, mint például a Fidesz vagy az MDF táborában. A 18-29 évesek és budapestiek 14-15 százaléka ennél a kérdésnél is úgy vélekedett, hogy a vallási nevelésben sem a családnak, sem az iskolának nincs szerepe.

A szexuális nevelés kérdése a nőket jobban megosztja, mint a férfiakat. A férfiak még az átlagosnál is nagyobb arányban gondolják azt, hogy a szexuális felvilágosításban a családnak és az iskolának is van szerepe, míg a nők hajlamosabbak vagy az egyikre vagy a másikra bízni a feladatot.

Életkor szerint is markáns különbségek vannak: a 18-45 évesek negyede tekinti kizárólag a családra tartozó kérdésnek a szexuális nevelést, a 46-59 évesek körében 30 százalék az így gondolkozók aránya, a 60 évnél idősebbek körében pedig 36%. Iskolai végzettség szerint a diploma a választó vonal. A diplomások körében 19 százalék azok aránya, akik nem hívei az iskolai szexuális felvilágosításnak, míg a kevésbé iskolázottak körében 30 százalék.

A háztartási ismeretek átadását döntően családi feladatnak tekintik az emberek, egyedül a budapestiek térnek el az átlagostól, amennyiben ők nagyobb szerepet szánnának ebben az iskolának. A pénzügyi, adózási kérdéseket viszont a legtöbben tantárgynak tekintik. Az átlagostól itt a 30-45 évesek és a falvakban élők térnek el, ők másoknál nagyobb szerepet szánnak a családnak a pénzügyi, adózási ismeretek átadásában.

15. ábra