Kovács István:

A magyar közoktatás felkészülése az Európai Unió közösségi programjaiban való részvételre

Az oktatásirányítás számára az integrációs felkészülés fontos kérdése, hogy milyen szerep jut a magyar közoktatásnak az ország európai uniós csatlakozási folyamatában, illetve e szerep milyen mértékben rugalmas, miként tágítható és kapcsolható össze azokkal az oktatáspolitikai változásokkal, amelyek a rendszert aktuálisan jellemzik. Magyarország 1998 közepére várhatóan a csatlakozási tárgyalások intenzív szakaszához érkezik. Annak ellenére, hogy a felkészülés formális feltételeinek mérlegelésénél nem az oktatás lesz a szűk keresztmetszet, a csatlakozási folyamatra számos dimenzión keresztül fejthet ki komoly hatást, illetve az integrációs felkészülés maga is bevihet az oktatási rendszerbe olyan impulzusokat, amelyek jelentős szervezeti és tartalmi változásokat indukálhatnak.

Jean Monnet gyakran idézett mondata - “Ha újra lehetne kezdeni, az oktatással kezdeném" arra az Unió története során egyre erősödő felismerésre utal, hogy az oktatás a gazdaságnál hatékonyabb eszköze lehetne az integráció felgyorsításának. Az 1957-es Római Szerződés mindenekelőtt gazdasági perspektívát kínált, majd az Európai Egységokmány is nélkülözte az oktatással kapcsolatos rendelkezéseket. A gazdaság versenyképességének növelése érdekében tett erőfeszítések elsőként a szakképzést emelték a közösségi politika szintjére, majd a tagállamok felsőoktatási együttműködése erősítése érdekében tettek jelentős lépéseket. Mivel az oktatásügy döntően nemzeti kompetencia, az uniós politika kemény eszközeinek (a közösségi jog kötelező érvényű, un. általános szabályainak) alkalmazására nincs lehetőség. A közösen meghatározott oktatáspolitikai prioritásoknak megfelelő tagállami politikát egyrészt az oktatási miniszterek mind gyakoribb konzultációitól, az információk rendszeres cseréjétől és azoktól a közösségi forrásokból finanszírozott programoktól remélik, amelyek a prioritások mentén nyitják meg a lehetőséget a tagállamok intézményi szintű együttműködése előtt.

Az első programok a szakképzés területén születtek meg. A COMETT- program a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatának erősítését, a PETRA az általános képzésből kilépő fiatalok szakképzését, a FORCE a felnőttek szakképzésének fejlesztését segítette. A legnagyobb volumenű, a felsőoktatási együttműködést támogató programba, az ERASMUS-ba a PHARE/Tempus program révén a magyar felsőoktatás is bekapcsolódhatott. A nyelvi sokszínűség megőrzése, és a kommunikáció lehetőségének megteremtése érdekében jött létre a LINGUA.

1995-től a SOCRATES, LEONARDO és Youth for Europe programok európai oktatási együttműködési keretprogramokként a prioritásoknak megfelelően fogják össze a korábbi sikeres programokat. Fontos új programkomponensként jelent meg a SOCRATES-program COMENIUS alprogramja, mely elsőként nyitotta meg a közoktatás intézményei számára az európai szintű együttműködés lehetőségét.

LEONARDO

A program első számú célkitűzése, hogy előmozdítsa a szakképzés-politika fejlődését az Európai Unióban. A Tanács 1994 decemberében fogadta el ezt a programot, amely az Európai Unió 15 tagállamában, valamint az Európai Gazdasági Térségben részt vevő három EFTA-ország számára 1995. január 1-jén indult be. A Társulási Egyezmény kiegészítő jegyzéke értelmében a programhoz való csatlakozás elvben 1996. január 1-től Magyarország számára is lehetővé vált. A tényleges részvételt jelentő első pályázati kört a Magyar Leonardo Iroda 1997 március 18-i határidővel hirdette meg.

Az 1995. január 1. és 1999. december 31. közötti időszakraszóló LEONARDO-program jó szakmai hátteret és együttműködési lehetőséget kíván nyújtani a gazdaság szereplőinek és a szakképző intézményeknek a szakmai képzés tartalmi korszerűsítéséhez, az “európai dimenzió" megjelenítéséhez. A program kiterjed a szakmai képzés teljes spektrumára: magában foglalja a közoktatási, a felsőoktatási és a kutatási-adatszolgáltató intézményrendszer jelentős részét.

A program öt kiemelten fontos oktatás- és gazdaságpolitikai célkitűzése a következő:
1. új jártasságok, ismeretek, szakmák megszerzésének biztosítása;
2. szorosabb kapcsolatok kialakítása a felsőoktatási intézmények és a gazdaság intézményei (vállalatok) között;
3. küzdelem a munkaerőpiacról kiszorulók esélyeinek javításáért
4. az idegennyelv-ismeret kiszélesítése
5. az emberi erőforrásokba történő befektetések növelése (“jogi és adózási szempontból a tőkeberuházás és az oktatási célú beruházás kapjon egyenlő elbírálást"). E célok természetesen kiegészülnek a tagállamok és a társult országok nemzeti oktatáspolitikai prioritásaival.

SOCRATES

Az Európai Parlament és a Tanács 1995. március 14-én hívta életre a másik, a LEONARDO programhoz logikusan illeszkedő, az oktatási intézményrendszer egészére kiterjedő sokrétű együttműködési projektcsomagot: a SOCRATES programot. A SOCRATES keretet nyújt az európai együttműködés számára mind a közoktatási, mind a felsőoktatási intézmények számára, s együttműködési lehetőséget kínál az oktatási kormányzatok, valamint az ezek munkáját támogató intézmények és adatszolgáltató egységek számára is. (A SOCRATES program első fázisának futamideje 1995. január 1-től 1999 december 31-ig tart.)

A program a következő három területet foglalja magában: - felsőoktatás (ERASMUS alprogram); közoktatás (COMENIUS alprogram); és az oktatási rendszer egészét átfogó tevékenységek: idegennyelv-oktatás (LINGUA); nyitott és távoktatási képzések (ODL, Open and Distance Learning); felnőttoktatás, információk és oktatási tapasztalatok áramlásának elősegítése (ARION, EURYDlCE), képesítések kölcsönös elismertetésének előmozdítása (NARIC).

A SOCRATES program által támogatott tevékenységek között szerepel a tanulás “európai dimenziójának" megjelenítése és érvényesítése. A nemzeti oktatási rendszerek az intézményes oktatás keretein belül hozzájárulhatnak Európa kulturális és tudományos eredményeinek megismeréséhez, az európai polgári identitás kialakulásához. Az Európai Unió országaiban beszélt nyelvek ismeretének minőségi javítását egyaránt szolgálhatják a nyelvoktatást közvetlenül célként kitűző együttműködések és mindazok a tevékenységek, amelyek a kooperáció transznacionális jellegénél fogva az idegen nyelvet “csak" eszközként használják. A széles körű és intenzív együttműködés részeként a program jelentős erőforrásokat biztosít az oktatók és pedagógusok nemzetközi tapasztalatcseréjéhez és a felsőoktatási hallgatók mobilitásához. Elősegíti az egyetemi diplomák, részképzések és szakképesítések kölcsönös elismerését. Az Eurydice európai oktatási információs hálózat működtetésével egységes rendszerbe szervezi az oktatásra vonatkozó információk és tapasztalatok cseréjét . Az áttekintő és elemző tematikus tanulmányok egyaránt szolgálják a tagországok és az Európai Unió oktatáspolitikai döntéshozóinak munkáját.

Az egyes tevékenységi körökben sok a közös elem. Ezek közül a legfontosabb, hogy mindegyikük több országnak az oktatási intézmények szintjén létrejövő tematikus szakmai együttműködését célozza.

A közoktatási területen a sokrétű Comenius program többek között a közös tantervfejlesztést, módszertani, pedagógiai megoldások kidolgozását, pedagógusok továbbképzését, tapasztalatcseréjét, tanulmányútjait, diákok nemzetközi tanulmányi együttműködését segíti. Az oktatás “európai dimenziójának" hozzáadott értékével kívánja gazdagítani a résztvevő országok oktatási rendszereit.

Az “Iskolák intézményes társulása - európai oktatási projektek" programrész támogatja a részt vevő országok iskoláinak partneri kapcsolatait, abból a célból, hogy közösen kidolgozott “európai oktatási projekteket" (European Educational Projects) készíthessenek. E projekteket a mindennapi iskolai munka fontos részévé fejleszthetik, amelybe - az iskola lehetőségeinek megfelelően - mind több diákot és pedagógust bevonhatnak. A projektek oktatási tartalmát az iskolák közösen határozzák meg, elvileg bármely tantárgy keretében. Minden téma számításba jöhet, amely kölcsönös érdeklődésre tart számot. Az Unió eddigi gyakorlata szerint diákcserére nincsenek külön források.

A COMENIUS alprogram - második kiemelten támogatott területként - a foglalkozási okokból utazni kényszerülők, valamint Európa vándorló életmódot folytató népességének (kiemelten a romáknak) az oktatási feltételeit kívánja javítani.

A harmadik kiemelten támogatott terület a pedagógusok szakmai továbbképzése. Itt az a fő cél, hogy az iskolák vezetőit és pedagógusait felkészítsék mind a nemzetközi kapcsolatok menedzselésére, mind pedig az európai együttműködést elősegítő oktatási tartalom átadására.

A SOCRATES, Leonardo és Youth for Europe programot létrehozó döntés külön rendelkezik a program kiterjesztéséről Kelet-Közép-Európa társult országaira. Azt, hogy Magyarország milyen ütemben, milyen mértékben és milyen feltételekkel vesz részt a programokban, azt a Társulási Tanács 1996 december 4-i határozat-tervezete foglalja össze. A határozat végleges elfogadása az Európai Unió bonyolult döntéshozatali mechanizmusán végigfutva 1997 második felében várható.

Felkészülés a programokban való eredményes részvételre

Az Európai Közösség a közép-keleteurópai rendszerváltás idején, annak hatására jutott el a diszkriminációtól a segélynyújtásig, s mint az EU és a PHARE országok oktatási minisztereinek 1997 áprilisi varsói értekezletének címe - “A segítségnyújtástól a partnerségig" - jelezte, az EU az oktatás területén is számol a teljes jogú tagságra törekvő közép-keleteurópai országokkal való együttműködés erősödésével.

A magyar oktatásirányításnak közel másfél év állt rendelkezésére, hogy megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy a hazai intézmények sikeresen kapcsolódhassanak be az oktatási közösségi programokba.

Költségvetési támogatás

A tagországok részvételét az EU költségvetésébôl erre a célra elkülönített alapból finanszírozzák. Magyarország az Európai Unió Bizottságával kötött megállapodásban rögzített feltételeknek megfelelően fizeti be Brüsszelnek a részvétel költségeit, 1999 december 31-ig, a programok elsô fázisának kifutásáig 50% PHARE támogatással.

Az előkészületi munkálatok intézményrendszere

Az MKM által kialakított struktúrában a Socrates programban való részvétellel összefüggő stratégiai kérdésekben a Socrates Nemzeti Bizottság dönt. Tagjai vezető köztisztviselők, oktatásügyi szakemberek. Az alprogramokat szakértőkből álló szakbizottságok segítik. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium a programmal összefüggő tájékoztató és szervező munka ellátására létrehozta a SOCRATES Nemzeti Irodát. Pályázati úton 14 közoktatási intézmény részvételével 1996 tavaszán un. “promoter-hálózat" jött létre. Feladata a regionális tájékoztató munka megszervezése, információs szolgáltatások kiépítése.

Adatfelvétel a közoktatási intézmények nemzetközi kapcsolatairól

Az 1996/97-es tanévben, amely a programra való felkészülés éve volt, az MKM a SOCRATES iroda közreműködésével felmérést készített az intézményeknek a programban való eredményes részvételéhez szükséges felkészültségéről, a program iránti aktuális érdeklődés mértékéről. További cél volt, hogy a válaszok alapján felépített adatbázis segítse egy nemzetközi partnerközvetítő szolgáltatás kiépítését.

A megszólított intézmények 15 %-a (900 intézmény) töltötte ki a kérdőívet. Közülük 800 jelezte, hogy részt kíván venni a SOCRATES programban. Közülük 480-nak (53.3%) van már nemzetközi kapcsolata.

A válaszolók aránya megyénként 10 és 22 %-a között mozog, ami elég jelentős eltérés (1. táblázat). A megyékből érkező válaszok számából - létező kapcsolataik megyén belüli ill. a megyei mintára vetített százalékos arányok alapján - kiderül, hogy Baranya és Csongrád megye áll az élen, míg a sereghajtók Heves, Tolna, Fejér, ahol a létező kapcsolatok százalékos aránya mindössze kb. 1/3-a az élenjárókénak. A legnagyobb különbség a létező és a tervezett kapcsolatok között Békés és Szabolcs-Szatmár ill. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében figyelhető meg. Fejér megye mind a létező, mind pedig a tervezett részvétel kérdésében sereghajtó.

1. táblázat

Országosan az általános iskoláknak körülbelül a 12 %-a, míg a nem általános iskoláknak körülbelül a fele küldte vissza a kérdőívet. A nem általános iskolai kör döntően 3 nagy intézmény-csoportból áll. Az egyik a gimnáziumok, a másik a szakközépiskolák, a harmadik pedig többcélú intézményként határozta meg magát. Ez utóbbi körülírása nehéz, az intézmények többsége általános és középiskolai osztályokat egyaránt tartalmaz, de esetenként kollégiumi vagy zeneiskolai funkciókkal egészül ki. A válaszadók között elenyésző számban található szakmunkásképző intézet, viszont egyáltalán nem szerepel művészeti oktatási intézmény, kollégium, diákotthon, stb. (az óvodák sajnálatos módon kiszorultak a vizsgálatból). A gimnáziumok, szakközépiskolák és különösen a többcélú intézmények nemzetközi kapcsolatok iránti affinitása, és a már meglévő kapcsolatok száma is nagyobb - átlagosan 4,5-ször jelentősebb az általános iskolákénál. A válaszadó általános iskolák közül 177 (a mintán belül 40%), a nem általános iskolák közül 298 (60%) rendelkezik nemzetközi kapcsolatokkal.

Amennyiben a létező kapcsolatok partnerországait vizsgáljuk (3. és 4. ábra), talán meglepő, hogy Németország áll az első helyen 48 %-kal. Ausztria csak 21,89 %-kal a második. Ha a tervezett kapcsolatokat (a “részt kíván-e venni a Socrates programban" kérdésre igennel válaszoló, országot megjelölők célországait) tekintjük, a sorrend érdekes módon megváltozik. Ausztria lemaradása Németországhoz képest már lényegesen kisebb. Meglepően kicsi az eltérés a létező és a tervezett kapcsolatok között Franciaországnál, sőt pl. Olaszország és Finnország esetén a tervezett kapcsolatok száma alacsonyabb, mint a már meglévőké. A tervezett és meglévő kapcsolatok közötti nagy a szakadék az Egyesült Királyság esetében, ahol 5,5-szer több intézmény szeretne kapcsolatot létesíteni, mint amennyinek jelenleg van. Ez feltehetően az angol nyelv tanulásának dominanciájával függ össze. Írországot külön is megjelölte 31 intézmény, szemben azzal, hogy létező kapcsolata csupán egy intézménynek van.

1. ábra

2. ábra

A meglévő kapcsolatok természetére irányuló kérdésekre kapott válaszok tanulsága szerint az együttműködést döntően a nyelvtanárok koordinálták és célnak a diákcserét tekintették. Szakmai célként a “világlátás", egymás kultúrájának, életkörülményeinek megismerése, a nyelvtanulás segítése szerepelt. Összegezve a közoktatási intézmények kiterjedt, de elsősorban a kulturális diákturizmus területére szűkülő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeztek.

A nemzetközi kapcsolatok építésének legfontosabb funkciójaként jelölik meg, hogy élő terepet biztosít a nyelvtanításnak. A “milyen idegen nyelvet tanítanak az önök iskolájában" kérdésre adott válaszokból arra következtethetünk, hogy van-e az adott nyelvet tanító szakos tanár az intézményben, illetve, hogy ilyen idegen nyelv oktatása folyik-e vagy sem. A vizsgált intézmények csaknem mindegyikében tanítanak német nyelvet, míg meglepő módon ez az angol esetében - és főként az általános iskolákban - számos intézményben nem biztosított. A nyugati határmenti megyékben a német tanítás jelenléte csaknem 100 %-os, ezt a tradíciók mellett a kishatárforgalom, a turizmus, az ausztriai munkavállalás lehetősége indokolja. Vas és Győr-Sopron megyében az angol nyelv tanítása az általános iskoláknak csak felében illetve 2/3-ában biztosított. Ez előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a kapcsolatépítés ezekben a megyékben a német nyelvterületek irányában sokkal erőteljesebb lesz.

2. táblázat

A francia nyelv tanításával összefüggő anomáliák még jelentősebbek. Míg Csongrád megyében a visszajelző intézmények 43 %-ában van francia nyelvoktatás, addig Győr-Sopron, Pest vagy Veszprém megyében ez az érték csak kb. 10 %-os. Mindez azt jelenti, hogy a mintában szereplő általános iskolák egyharmadában az angol, kétharmadában a francia még a választéknak sem része. Ez jelentős gátja lehet a programokban való részvételnek. Jobb a helyzet a középiskolákban, ahol az angol és német nyelvtanítás jelenléte 90% fölötti, a francia nyelv választásának lehetősége azonban az intézmények 15 %-ban nem biztosított.

A nemzetközi kapcsolatok intézményesülésének alapfeltételei

Arra a kérdésre, hogy milyen témákban tudják az intézmények elképzelni az együttműködést, az figyelhető meg, hogy többségük a projekt-témamegjelölés területén járatlan. A témamegjelölések végletekig általánosak. A leggyakoribb érdemi témamegjelölés (egyben célként és eszközként) a nyelvtanulás (26%). A rendkívül színes, közel 150 javasolt témát 17 csoportba sorolva a két legnagyobb csoport az előbb említett nyelvtanítás és a teljesen általános témamegjelölés, mint pl. az iskola problémái, tanítás, nevelési kérdések, gyerekek, tanulás, stb. (összesen 39%). A partner ország kultúrájának megismerését célzó témamegjelölések 22,3%-nál szerepelnek. A negyedik helyen az oktatás valamelyest konkrétabb területének (pl.: konkrét módszertani kérdés) megjelölése állt (19%). A valóban tárgyszerűnek mondható, a területen előzetesen végzett munkára utaló témamegjelölés az intézmények jóval kisebb százalékánál szerepel. Az állampolgári nevelés, a környezetvédelem, a technikai ismeretek, az egészséges életmód, a gazdaság és idegenforgalom kérdéseit az intézmények 5-10%-a választotta. Az elinduláshoz jó esélyt ad a fenti paletta színessége, hiszen az érdeklődő külföldi partnerek szinte minden jelentősebb témakörben találnak bekapcsolódni vágyó hazai intézményt. Csak olyan témakörök hiányoznak, amelyeknek nálunk nincs tradíciója (pl. fogyasztóvédelem, fiú-lány egyenjogúság. stb.).

A felmérés tanulsága szerint a nemzetközi kapcsolatépítésben korábban résztvevő pedagógusok az együttműködés haszonélvezőinek döntően a diákokat érzik, míg a kapcsolatfenntartással járó feladatokat elsősorban sajátjuknak tekintik. A jövőben a külföldi partnerekkel közösen elfogadott projekttémának és az ezzel összefüggő munkát irányító pedagógusoknak kell a középpontba kerülni ahhoz, hogy a SOCRATES program pályázati kritériumainak megfeleljen az intézmény. Az, hogy egy szakmai - pedagógiai kérdés kikerül az osztályterem dimenziói közül, jelentős kihívás. A szakmai kapcsolattartás formáinak felfedezése (fax, E-mail, szakirodalmak cseréje) szintén új feladat, és a hétköznapi munkára élénkítően hat majd. Ezt támasztják alá a program első két évének EU-s tapasztalatai is. A partnerintézményekhez történő kiutazás, ill. az ottani pedagógusok fogadása az érintett intézmények egészére élénkítő hatást fejt ki. A közvetlenül résztvevők széleskörű szakmai tapasztalatcseréről, és motivációs feltöltődésről számoltak be. Hátrányként az adminisztrációs terhekről és a szűk költségvetésről panaszkodtak.

Ahhoz, hogy az iskolák változatos témakörökben kezdeményezhessenek projekteket, a szűk keresztmetszet a nem nyelvszakos pedagógusok nyelvtudásának hiánya. A program által adott feladatok egyrészt felértékelik a nyelvet beszélő szaktanárokat, másrészt ilyenek híján megkívánják a nyelvszakos és nem nyelvszakos tanárok együttműködését. E területen a feltételek javításának igénye mielőbb szükségessé teszi a pedagógusok idegennyelv-tanulását ösztönző programok kidolgozását.

Feladatok az oktatásirányítás számára

A közösségi programokra való felkészülés-felkészítés ki kell, hogy térjen tehát a kapcsolatfelvétel módjaira, a projekt-tervezés, projekt-menedzsment technikáira, a programra vonatkozó ismeretek elsajátítására, a nemzetközi kapcsolattartás korszerű formáira, a munka eredményeinek a tantestület és a tágabb környezet (szülők, önkormányzat, stb.) felé történő közvetítésének technikáira. E felkészülési folyamatot nagymértékben segíthetné, ha az integrációs programokban való részvétel kérdései mielőbb megjelennének a tanár-továbbképzési programokban.

Az intézmények közösségi programokra való felkészítését, az ezirányú központi politikai szándékok érvényre juttatását és a korábban említett európai képzési tartalmaknak a tanítási folyamatba való beépítését megnehezíti a magyar oktatási rendszer decentralizáltsága és az iskolák szakmai autonómiája. A felügyeleti, továbbképző, szolgáltató támogató struktúrák intézményekig nyúló hálója nem áll rendelkezésre (a kiépített promóter-hálózat ezt hivatott helyettesíteni). Ugyanakkor a decentralizált oktatási rendszerek példája (pl. brit isk. rendszer) azt mutatja, hogy az ilyen országok könnyen megértik az EU által alkalmazott közvetett befolyásolási eszközöket, hiszen saját területükön ők is ilyenek alkalmazására kényszerültek. Az önkormányzatok, intézmények szintjén hasonló a helyzet, hiszen az önállóság, a helyi kompetenciák gyakorlása során hozzászoktak ahhoz, hogy fenntartójuk kezdeményezése, hozzájárulása nélkül önállóan pályázzanak és külső prioritások szerint meghirdetett programokban vegyenek részt.

Magyarországon az elmúlt években az iskolaszerkezet átrendeződése, az intézménymentő - intézmény-átalakító erőfeszítések, az innovációs törekvések, a profilbővítés, alapítványi- és egyéb külső támogatások megpályázásában való jártasság, az intézmények gyereklétszámának megőrzését célul kitűző törekvések mentén kialakult versenyhelyzet számos intézményt késztetett a projekt-alapú gondolkodás elsajátítására. Ezt igazolja az is, hogy a válaszadó intézmények között a többcélú intézmények (a profilbővítés önmagában is a kezdeményezőkészség jele) nagy számban rendelkeztek nemzetközi kapcsolatokkal, futó projektekkel (KOMA, Soros Alapítvány. stb.)

A felkészült pályázók sikeres részvétele jelentős mértékben hozzájárulhat az oktatási intézmények szakmai módszertani munkájának sokszínűségéhez, az intézmény nyitottságához, a diákok más kultúrák iránti fogékonyságának kialakulásához, az idegen nyelven történő kommunikáció természetességéhez, az európai integrációhoz való viszony kognitív és érzelmi alapjainak megteremtéséhez.