Falus Katalin

„A pedagógus-kulcskompetenciák szerepe a tanulók versenyképességében” vitafórum és a „Kulcskompetenciák fejlesztése” műhely

Horváth H. Attila vitaindítójában a következő főbb pontokról beszélt:

• A kompetenciák mindenfajta meghatározása és értelmezése csak átmeneti lehet
  [Az oktatási miniszter 15/2006. (IV. 3.) OM rendelete; A tanárképzés képesítési követelményei. ELTE PPK]
• Kulcsmozzanat: az autonóm egyén formálása
• A kompetenciák a szakmai felkészültség komponenseit:
  • a tudást,
  • az attitűdöket/nézeteket és a
  • képességeket foglalják magukba.
• Főbb tartalmi területek:
  1. A tanuló személyiségfejlesztése
  2. Tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése
  3. Szaktudományi, szaktárgyi és tantervi tudás integrálása
  4. A pedagógiai folyamat tervezése
  5. A tanulási folyamat szervezése és irányítása
  6. A pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése
  7. Szakmai együttműködés és kommunikáció
  8. Elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért
  (A tanárképzés képesítési követelményei. ELTE PPK)
• Tanulói versenyképesség:
  Az a diák versenyképes, aki tanulási útjában, iskolai előmenetelében, a munkaerőpiacon, életvezetésében eredményes, sikeres; képes megtalálni a helyét egy versengés jellemezte világban.
• A versenyképesség alapja, lényegi magja:
  a személyiségfejlesztés – az iskolában a tanuláshoz kötődik elsődlegesen – hatékony pedagógiai folyamat
• Mindebből következik, hogy a szociális kompetenciákat kell legerősebben megalapozni.
• Alapkérdés:
  • Milyen a tanár és a diák kölcsönviszonya?
  • Hogyan érvényesül a pedagógus kompetenciája a diák tudásszerzésében, személyiségének alakulásában?
  • Partnerek
    • a tudás kialakításában
    • a diák személyiségének fejlesztésében
• Érintette az LLL és a demokrácia összefüggését is.

Végezetül jó gyakorlatként bemutatta a Veszprémi Egyetemen a kompetenciafejlesztésre és pályaszocializációra vonatkozó programjainak főbb jellemzőit:

• Kötelező kurzusok
• Kiscsoportos forma
• Szakképzett csoportvezetők
• Tanszéki szemlélet, légkör
• Mentálhigiénés támogatás (kapaszkodó)
• Kortárssegítés

A vitaindító után a beszélgetés alaphangját Singer Péter kérdései adták meg.

Horváth H. Attila előadásából levonható: a tanári kulcskompetenciák a tanulói kompetenciákból vezethetők le. Ennek alapján:

• Ki milyen tanári kompetenciát talál igazán fontosnak a jelenlévők közül?
• A tanulási környezet más szereplői mit tartanak annak?
• Létezik-e versenyhelyzet és együttműködés egyszerre?

Az elhangzott vélemények:

• a tanári kompetenciák fontosságát az iskola célkitűzéseinek viszonylatában kell tárgyalni, de az alábbiak mindig nagyon fontosak:
  • nyitottság
  • cizellálni kell: kíváncsiság, a gyerek iránti érzékenység, érdeklődés, empátia, tolerancia, kooperáció az összes szereplővel
  • szaktárgyát szerető pedagógus, aki követel
• a tanárok közti versenyről:
  • a) és b) osztály – szelektál
  • iskolák közötti verseny + integráció növelte a gyógypedagógusok ázsióját
  • másik település iskolájának vonzereje
• az előítéletekről: a pedagógusok nem tudják megváltoztatni a társadalmat, de képesek elindítani a párbeszédet: úgy kommunikálni, hogy a másikban együttműködést keltsen fel. Ehhez adaptivitás kell: az adott helyzethez való alkalmazkodás
• a tanulókért folytatott verseny elsősorban a pedagógus kompetenciáin és személyiségén múlik

Zárszó: Nem vagyunk könnyű helyzetben. De a becsukott osztályajtó, együttműködésre képes olyan autonóm tanárral, aki a tanulók fejlesztésére koncentrál (fejlesztő értékelés) pozitív töltetet is kaphat.

„Ne higgyük, hogy az egyik emberi lény nagyon különbözik a másiktól. Az igazság az, hogy az van előnyösebb helyzetben, aki jobb iskolába járt.” – ezzel a Thuküdidésztől, az időszámításunk előtti 5. századból származó idézettel nyitotta meg Kőrösné a délutáni műhely munkáját.

Majd – interaktív módszerrel, a jelenlévőket is bevonva – a jó iskola jellemzőiről beszélt az OKI obszerváció alapján:

• gyerekközpontú (a felmérésben résztvevő 145 iskolaigazgatóból 91 szerint),
• a többi jellemző (elhivatott pedagógusok, piacképes tudás, magas oktatási színvonal stb.) meglehetősen szóródik.

Miről beszélnek a tanárok a tanáriban?

• legtöbbet a tanulók magatartásáról,
• legkevesebbet az új pedagógiai módszerekről.

Az új tanulásszervezési módszereket alig alkalmazzák, miközben mind az igazgatók, mind a tanárok véleménye szerint lenne rá lehetőség.

Az országos kompetenciamérések hasznosságát az általános iskolai pedagógusok magasabbnak tartják (40%), mint a középiskolában tanítók (32%).

A tanulói kompetenciafejlesztés helyzetképe az obszervációs felmérés alapján című vitaindítójában Radnóti Katalin (ELTE TFK)

• először a 2002–2005 között az OKI-ban Kerber Zoltán vezetésével folyó tantárgyi obszervációs vizsgálatokról beszélt, közben időnként kérdésekkel bevonta a műhely tagjait is.
• A különböző módszerek alkalmazási gyakoriságáról a vizsgálat egyértelműen visszaigazolta, hogy a tanári magyarázatot, a frontális osztálymunkát és az önálló tanulói munkát alkalmazzák leggyakrabban, míg a csoport-, a projekt- és a terepmunkát igen ritkán. Az értékelés is ehhez igazodik: sokszor használt dolgozat, röpdolgozat és szóbeli felelet mellett a produktumok értékelése elenyésző.
• A vizsgálat arra is választ keresett, hogy a tanárok a szaktárgyak tanításakor milyen mértékben alkalmaznak olyan módszereket, melyek lehetővé teszik tanítványaik szociális kompetenciájának fejlődését. Kiderült, hogy a tanárok a szociális képességek fejlesztését sokkal fontosabbnak tartják, mint amilyen mértékben valóban alkalmazzák azokat. Az alkalmazás akadályai közül szinte egyforma súllyal emelték ki a felkészítés és a megfelelő taneszközök hiányát, a rendelkezésre álló idő rövidségét, a nagy osztálylétszámot, az alkalmatlan termet és azt, hogy lazítja a fegyelmet. Érdekes módon az az érv is kapott szavazatokat, hogy a gyerekek nem szeretik a kooperatív módszereket.
• Végezetül Radnóti rámutatott a különböző adatgyűjtések eredményeinek értelmezési problémáira. Arról ugyanis, hogy a középiskolák vagy az általános iskolák alkalmazzák-e gyakrabban a kooperatív módszert, gyakorlatilag nem lehet mit mondani. Ugyanis hol az egyik, hol a másik javára mutatható ki akár statisztikailag szignifikáns különbség is a kérdőív különböző helyein. Ez azt jelzi, hogy egészen biztosan működnek az úgynevezett megfelelési mechanizmusok. Például az igazgatók azt a képet akarják iskolájukról kialakítani, hogy ott nagyon modern szellemű nevelőmunka folyik. Ezért fölébecslik ezek alkalmazását.

Bacskay Csabáné, a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet informatikai szaktanácsadója, – maga is gyakorló pedagógus – az IKT gyakorlati szerepéről beszélt a kulcskompetenciák megalapozásában.

• Kulcsfeladatként kiemelte az információözönben való eligazodás segítését és a LLL-re való felkészítést.
• A gyakorlatból kiemelt példákon bemutatta, hogy pl.:
  • Hogyan kapcsolható össze az IKT a tanulás tanulásával: mesebefejezés, önálló meseírás, meserajzolás szövegszerkesztővel.
  • Hogyan alkalmazható az IKT más képességfejlesztő módszerekkel – mint pl. a drámapedagógia – a kooperáció illetve a gondolkodásfejlesztés, az (érzelmi vagy zenei) intelligencia illetve a kognitív képességek vagy akár a mozgásfejlesztés terén.
• Ismertette annak a felmérésnek néhány számadatát is, amelyet saját iskolájában készített. Ebből csak néhány érdekesebb adatot mutatnánk be:
  • A megkérdezett gyerekek
    • 94%-ának van otthon számítógépe
    • 30%-uk otthon internetezik
    • 79%-uknak senki sem ellenőrzi az internethasználatát
    • a többségük chat-elésre, játékra, email-ezésre, ismerkedésre használja az internetet, tanulásra alig
    • 85%-uknak van saját mobilja.
• Végezetül a kompetenciafejlesztéshez jól bevált informatikai játékokat láthattunk a prezentációban.

Sajnos ennek a nagyszerű gyakorlatnak a megbeszélésére már nem maradt időnk.

Összefoglalóul elmondható, hogy a pedagógus-kompetenciákról szóló délelőtti vitafórumon és a délutáni műhelyben elhangzottakból az körvonalazódott, hogy mind a pedagógusképzésben, mind a közoktatásban kiemelt kérdés a kompetenciafejlesztés, aminek kulcsmozzanata az autonóm egyén fejlesztése, a személyiségfejlesztés, ami lényegében a szociális kompetenciák fejlesztéséhez kötődik. A versenyképesség is a személyiségfejlesztésen, a szociális kompetenciákon áll vagy bukik. Az OKI obszerváció azt mutatta meg, hogy bár a tanárok (és igazgatók) fontosnak tartják, a gyakorlatban valójában alig alkalmazzák a szociális kompetenciafejlesztés modern módszereit. Ennek egyértelmű okaira nem derült fény. Úgy tűnik, hogy sok akadálya szinte azonos súllyal játszik ebben szerepet a tanárok és az iskolaigazgatók megítélése szerint. Remélhetőleg közelebb jutunk a rejtély kiderítéséhez, de még inkább a probléma megoldásához a közoktatás és versenyképesség kérdését középpontjába állító OKI konferencia során.