A pedagógus-kulcskompetenciák szerepe a tanulók versenyképességében

wadmin | 2009. jún. 17.

Falus Katalin

„A pedagógus-kulcskompetenciák szerepe a tanulók versenyképességében” vitafórum és a „Kulcskompetenciák fejlesztése” műhely

Horváth H. Attila vitaindítójában a következő főbb pontokról beszélt:

  • A kompetenciák mindenfajta meghatározása és értelmezése csak átmeneti lehet
    [Az oktatási miniszter 15/2006. (IV. 3.) OM rendelete; A tanárképzés képesítési követelményei. ELTE PPK]
  • Kulcsmozzanat: az autonóm egyén formálása
  • A kompetenciák a szakmai felkészültség komponenseit:
    • a tudást,
    • az attitűdöket/nézeteket és a
    • képességeket foglalják magukba.
  • Főbb tartalmi területek:
    1. A tanuló személyiségfejlesztése
    2. Tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése
    3. Szaktudományi, szaktárgyi és tantervi tudás integrálása
    4. A pedagógiai folyamat tervezése
    5. A tanulási folyamat szervezése és irányítása
    6. A pedagógiai folyamatok és a tanulók személyiségfejlődésének folyamatos értékelése
    7. Szakmai együttműködés és kommunikáció
    8. Elkötelezettség és felelősségvállalás a szakmai fejlődésért
    (A tanárképzés képesítési követelményei. ELTE PPK)
  • Tanulói versenyképesség:
    Az a diák versenyképes, aki tanulási útjában, iskolai előmenetelében, a munkaerőpiacon, életvezetésében eredményes, sikeres; képes megtalálni a helyét egy versengés jellemezte világban.
  • A versenyképesség alapja, lényegi magja:
    a személyiségfejlesztés – az iskolában a tanuláshoz kötődik elsődlegesen – hatékony pedagógiai folyamat
  • Mindebből következik, hogy a szociális kompetenciákat kell legerősebben megalapozni.
  • Alapkérdés:
    • Milyen a tanár és a diák kölcsönviszonya?
    • Hogyan érvényesül a pedagógus kompetenciája a diák tudásszerzésében, személyiségének alakulásában?
    • Partnerek
      • a tudás kialakításában
      • a diák személyiségének fejlesztésében
  • Érintette az LLL és a demokrácia összefüggését is.

Végezetül jó gyakorlatként bemutatta a Veszprémi Egyetemen a kompetenciafejlesztésre és pályaszocializációra vonatkozó programjainak főbb jellemzőit:

  • Kötelező kurzusok
  • Kiscsoportos forma
  • Szakképzett csoportvezetők
  • Tanszéki szemlélet, légkör
  • Mentálhigiénés támogatás (kapaszkodó)
  • Kortárssegítés

A vitaindító után a beszélgetés alaphangját Singer Péter kérdései adták meg.

Horváth H. Attila előadásából levonható: a tanári kulcskompetenciák a tanulói kompetenciákból vezethetők le. Ennek alapján:

  • Ki milyen tanári kompetenciát talál igazán fontosnak a jelenlévők közül?
  • A tanulási környezet más szereplői mit tartanak annak?
  • Létezik-e versenyhelyzet és együttműködés egyszerre?

Az elhangzott vélemények:

  • a tanári kompetenciák fontosságát az iskola célkitűzéseinek viszonylatában kell tárgyalni, de az alábbiak mindig nagyon fontosak:
    • nyitottság
    • cizellálni kell: kíváncsiság, a gyerek iránti érzékenység, érdeklődés, empátia, tolerancia, kooperáció az összes szereplővel
    • szaktárgyát szerető pedagógus, aki követel
  • a tanárok közti versenyről:
    • a) és b) osztály – szelektál
    • iskolák közötti verseny + integráció növelte a gyógypedagógusok ázsióját
    • másik település iskolájának vonzereje
  • az előítéletekről: a pedagógusok nem tudják megváltoztatni a társadalmat, de képesek elindítani a párbeszédet: úgy kommunikálni, hogy a másikban együttműködést keltsen fel. Ehhez adaptivitás kell: az adott helyzethez való alkalmazkodás
  • a tanulókért folytatott verseny elsősorban a pedagógus kompetenciáin és személyiségén múlik

Zárszó: Nem vagyunk könnyű helyzetben. De a becsukott osztályajtó, együttműködésre képes olyan autonóm tanárral, aki a tanulók fejlesztésére koncentrál (fejlesztő értékelés) pozitív töltetet is kaphat.

„Ne higgyük, hogy az egyik emberi lény nagyon különbözik a másiktól. Az igazság az, hogy az van előnyösebb helyzetben, aki jobb iskolába járt.” – ezzel a Thuküdidésztől, az időszámításunk előtti 5. századból származó idézettel nyitotta meg Kőrösné a délutáni műhely munkáját.

Majd – interaktív módszerrel, a jelenlévőket is bevonva – a jó iskola jellemzőiről beszélt az OKI obszerváció alapján:

  • gyerekközpontú (a felmérésben résztvevő 145 iskolaigazgatóból 91 szerint),
  • a többi jellemző (elhivatott pedagógusok, piacképes tudás, magas oktatási színvonal stb.) meglehetősen szóródik.

Miről beszélnek a tanárok a tanáriban?

  • legtöbbet a tanulók magatartásáról,
  • legkevesebbet az új pedagógiai módszerekről.

Az új tanulásszervezési módszereket alig alkalmazzák, miközben mind az igazgatók, mind a tanárok véleménye szerint lenne rá lehetőség.

Az országos kompetenciamérések hasznosságát az általános iskolai pedagógusok magasabbnak tartják (40%), mint a középiskolában tanítók (32%).

A tanulói kompetenciafejlesztés helyzetképe az obszervációs felmérés alapján című vitaindítójában Radnóti Katalin (ELTE TFK)

  • először a 2002–2005 között az OKI-ban Kerber Zoltán vezetésével folyó tantárgyi obszervációs vizsgálatokról beszélt, közben időnként kérdésekkel bevonta a műhely tagjait is.
  • A különböző módszerek alkalmazási gyakoriságáról a vizsgálat egyértelműen visszaigazolta, hogy a tanári magyarázatot, a frontális osztálymunkát és az önálló tanulói munkát alkalmazzák leggyakrabban, míg a csoport-, a projekt- és a terepmunkát igen ritkán. Az értékelés is ehhez igazodik: sokszor használt dolgozat, röpdolgozat és szóbeli felelet mellett a produktumok értékelése elenyésző.
  • A vizsgálat arra is választ keresett, hogy a tanárok a szaktárgyak tanításakor milyen mértékben alkalmaznak olyan módszereket, melyek lehetővé teszik tanítványaik szociális kompetenciájának fejlődését. Kiderült, hogy a tanárok a szociális képességek fejlesztését sokkal fontosabbnak tartják, mint amilyen mértékben valóban alkalmazzák azokat. Az alkalmazás akadályai közül szinte egyforma súllyal emelték ki a felkészítés és a megfelelő taneszközök hiányát, a rendelkezésre álló idő rövidségét, a nagy osztálylétszámot, az alkalmatlan termet és azt, hogy lazítja a fegyelmet. Érdekes módon az az érv is kapott szavazatokat, hogy a gyerekek nem szeretik a kooperatív módszereket.
  • Végezetül Radnóti rámutatott a különböző adatgyűjtések eredményeinek értelmezési problémáira. Arról ugyanis, hogy a középiskolák vagy az általános iskolák alkalmazzák-e gyakrabban a kooperatív módszert, gyakorlatilag nem lehet mit mondani. Ugyanis hol az egyik, hol a másik javára mutatható ki akár statisztikailag szignifikáns különbség is a kérdőív különböző helyein. Ez azt jelzi, hogy egészen biztosan működnek az úgynevezett megfelelési mechanizmusok. Például az igazgatók azt a képet akarják iskolájukról kialakítani, hogy ott nagyon modern szellemű nevelőmunka folyik. Ezért fölébecslik ezek alkalmazását.

Bacskay Csabáné, a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet informatikai szaktanácsadója, – maga is gyakorló pedagógus – az IKT gyakorlati szerepéről beszélt a kulcskompetenciák megalapozásában.

  • Kulcsfeladatként kiemelte az információözönben való eligazodás segítését és a LLL-re való felkészítést.
  • A gyakorlatból kiemelt példákon bemutatta, hogy pl.:
    • Hogyan kapcsolható össze az IKT a tanulás tanulásával: mesebefejezés, önálló meseírás, meserajzolás szövegszerkesztővel.
    • Hogyan alkalmazható az IKT más képességfejlesztő módszerekkel – mint pl. a drámapedagógia – a kooperáció illetve a gondolkodásfejlesztés, az (érzelmi vagy zenei) intelligencia illetve a kognitív képességek vagy akár a mozgásfejlesztés terén.
  • Ismertette annak a felmérésnek néhány számadatát is, amelyet saját iskolájában készített. Ebből csak néhány érdekesebb adatot mutatnánk be:
    • A megkérdezett gyerekek
      • 94%-ának van otthon számítógépe
      • 30%-uk otthon internetezik
      • 79%-uknak senki sem ellenőrzi az internethasználatát
      • a többségük chat-elésre, játékra, email-ezésre, ismerkedésre használja az internetet, tanulásra alig
      • 85%-uknak van saját mobilja.
  • Végezetül a kompetenciafejlesztéshez jól bevált informatikai játékokat láthattunk a prezentációban.

Sajnos ennek a nagyszerű gyakorlatnak a megbeszélésére már nem maradt időnk.

Összefoglalóul elmondható, hogy a pedagógus-kompetenciákról szóló délelőtti vitafórumon és a délutáni műhelyben elhangzottakból az körvonalazódott, hogy mind a pedagógusképzésben, mind a közoktatásban kiemelt kérdés a kompetenciafejlesztés, aminek kulcsmozzanata az autonóm egyén fejlesztése, a személyiségfejlesztés, ami lényegében a szociális kompetenciák fejlesztéséhez kötődik. A versenyképesség is a személyiségfejlesztésen, a szociális kompetenciákon áll vagy bukik. Az OKI obszerváció azt mutatta meg, hogy bár a tanárok (és igazgatók) fontosnak tartják, a gyakorlatban valójában alig alkalmazzák a szociális kompetenciafejlesztés modern módszereit. Ennek egyértelmű okaira nem derült fény. Úgy tűnik, hogy sok akadálya szinte azonos súllyal játszik ebben szerepet a tanárok és az iskolaigazgatók megítélése szerint. Remélhetőleg közelebb jutunk a rejtély kiderítéséhez, de még inkább a probléma megoldásához a közoktatás és versenyképesség kérdését középpontjába állító OKI konferencia során.

Tags: 
Mozgatva: 
0
Prefix: 

Támogatók

OFI

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.