A testnevelés tantárgy helyzete egy felmérés tükrében az 5-8. évfolyamon

wadmin | 2009. jún. 17.

Gergely Gyula

A testnevelés tantárgy helyzete egy felmérés tükrében
5-8. évfolyam

Általános kérdések (tanterv, kerettanterv)

Az Országos Közoktatási Intézet az Oktatási Minisztérium megbízásából 2001-ben elkezdte a tantárgyak helyzetének a felmérését. A munka első része, az 5-8. évfolyam kutatása befejeződött.

Az OKI Program- és Tantervfejlesztési Központja 2002 májusában a tantárgyi obszervációs kutatás részeként kérdőíves felmérést végzett a 10-15 éves korosztályt tanítók körében.

A minta

A kérdőíveket 140 általános iskolába küldtük ki. A kérdésekre 138 pedagógus válaszolt. A válaszadók 43,5%-a nő és 56,5%-a férfi. A legfiatalabb válaszadó 23 éves, a legidősebb 65. Az átlagéletkor: 42,3 év. Pedagógus-munkakörben eltöltött legkevesebb évek száma 1, a legtöbb 40 év (átlag 16,52, szórás 10,30). Tanítóképző főiskolát végzett 8,6%, tanárképző főiskolát 64,3%, egyetemet 24,3% (ebből testnevelési egyetemet 17,8%), nem válaszolt a kérdésre 2,3%. A megkérdezettek legkevesebb heti óraszáma 1, a legtöbb 35 óra (átlag 14, 60, szórás 7,86). Az átlagóraszám megegyezik a vizsgálatban részt vevő 2185 pedagógus heti legtöbb órájával, ugyanakkor a testnevelést tanítók heti óraszámátlaga 5 órával több, mint a más szakosoké. A szórásértékben mindössze 0,7 a különbség.

Kértük, hogy az ötfokozatú értékskála szerint becsüljék meg, hogy a helyi tantervek kerettantervhez igazítása milyen mértékű átdolgozást igényelt. A válaszokból kitűnik, hogy a közepesnél kevésbé (2,64) kellett átdolgozni a korábbi, a NAT alapján elkészített helyi testnevelési tantervet. Érdemes itt kitérni a testnevelési egyetem kérdőíves felmérésére is. A kutatók többek között azt is megkérdezték a testnevelést tanítóktól, hogy a politikai, társadalmi változások indokolnak-e tantervi változtatásokat. Az értékelhető 1164 válaszból az derül ki, hogy a többség (86%) elutasítja a gyakori változtatásokat és legalább 10 éves (központi tartalmi szabályozót) tantervi érvényességet tart indokoltnak. E vonatkozásban szignifikáns különbséget mutattak ki a felsőfokú képzésben foglalkoztatott testnevelők javára. Ebből arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az egyetemek, főiskolák tanárai érdekeltek lehetnek a tantervek kimunkálásában, és ezért gondolják azt, hogy a tantervi korrekció akár tíz éven belül is indokolt lehet.1

A válaszokból kitűnik, hogy a tanárok az alábbi témakörökben bővítenék a tantervek tartalmát: labdás sportok (19,8%), úszás (18,2%), szabadidősport (15,8%), atlétika (14,3%), képességfejlesztés, önvédelmi sportok, torna (6,3%), téli sportok (4,7%), gyógytestnevelés és gimnasztika (3,9%). A válaszadó tanárok 14,5%-a torna, 4,2%-a az önvédelmi és a küzdősportok mozgásanyagával csökkentené a felső tagozatosok testnevelési mozgásanyagát. Ez utóbbi témakört a válaszadók 11,4%-a kihagyná a kerettantervből.

A testnevelést tanítók 57,0%-a más tantervet módosítva, 21,5%-a más tantervet mintaként felhasználva, 14,8%-a önállóan, a NAT alapján készítette el a helyi tantervét. 3,9%-uk nem változtatott a meglévő tantervén és 3,7%-uk módosítás nélkül vett át tantervet a helyi tervezéskor. Az előzőekből tudjuk, hogy a megkérdezettek több, mint 8%-a tanítói végzettséggel tanít a felső tagozaton testnevelést, továbbá azt is feltételezhetjük, hogy kisebb településeken más szakosok is tartanak testnevelési órát. Ezért joggal gondolhatjuk, hogy elsősorban ebből a csoportból kerülnek ki azok, akik nem vállalták fel a helyi tantervkészítést testnevelésből.

1. ábra
  A helyi tanterv elkészítésének módja

A helyi tantervi korrekcióhoz felhasznált kerettanterv tananyagát a testnevelést tanítók 79%-a optimálisnak, 11%-a maximalistának, és 10%-a alultervezettnek találta. A kerettantervi követelményeket a válaszadók többsége optimálisnak (73%), 16%-a alultervezettnek, és 11%-a maximalistának tartja. A számadatokból az derül ki, hogy az általános iskola felső osztályaira készített kerettanterv tananyaga és követelményrendszere megfelel a gyakorlati igényeknek. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a válaszadók 6 százaléka úgy ítéli meg, hogy a tananyag ugyan optimális, de a követelmények elmaradnak ettől. Minden bizonnyal ezt a helyi tervezéskor korrigálták. Tudjuk, hogy a testnevelés feltételigényes tantárgy. Ahol rossz a sportudvar és/vagy nincs tornaterem, esetleg hiányos a szertárkészlet, ott a feltételek és a kerettanterv viszonylatában tűnhet úgy, hogy a tantervi anyag és a követelmények maximálisak. Ott ahol a feltételek jók, ebben a viszonylatrendszerben tűnhet alultervezettnek a kerettanterv. Ez nemcsak formai kérdés, hanem behatárolja a tantervi anyag megtaníthatóságát, a képességfejlesztés színvonalát is. Következésképpen, ahol optimálisak a feltételek, ott a képességfejlesztés is komplexebb, az órán átadott ismeretek szerveződése nyitott rendszert alkot más rendszerekkel (mozgásformákkal), míg a mostoha feltételek között folyó testnevelés kevésbé nyitott, sőt előfordul, hogy zárt rendszerű szerveződést mutat. Vagyis korlátozott, keretek közé szorított a gyerek készség-, képesség-, ismeret- és motivációs rendszerének a személyiségrendszerbe szerveződése. Ebben az esetben maximalista a tanterv. Úgy tűnik, hogy sokkal inkább erről van szó - az arányszámok is ezt mutatják - mintsem arról, hogy a kerettanterv nem felel meg a teljes populáció életkori sajátosságainak.

Arra a kérdésre, hogy melyik típusú központi szabályozó segíti jobban a helyi tervezőmunkát, a 137 testnevelést tanító 45%-a a Nemzeti alaptanterv és a kerettanterv együttes eszközlehetőségére szavazott. A kerettantervet 29%, a NAT-ot 9% tartja elegendő szabályozónak a helyi tervezéshez. A válaszadók 17%-a a régi központi tanterv mellett döntött. A kérdésre adott válaszokból nem derül ki, hogy a helyi tantervkészítéshez melyik tantervet használták mintatantervként. Emlékezzünk rá, hogy a helyi tantervkészítők 21%-a mintatanterv alapján készítette el szakmai munkája tartalmi szabályozóját. A mintatantervek iránt változatlanul nagy az igény. A válaszadók 89%-a nyilatkozott úgy, hogy a helyi tantervkészítést a központi mintatanterv segítené. Mindössze 11% gondolja úgy, hogy képes önálló tantervkészítésre. A válasz nem meglepő annak ismeretében, hogy a testnevelők közel 15%-a önállóan készített helyi tantervet.

A kérdőív kitért a tanulásszervezési formákra is. A pedagógusok az ötfokú sála szerint válaszoltak arra a kérdésre, hogy oktató-nevelő munkájukban melyik formát, milyen gyakran alkalmazzák. E szerint a sorrend a következő: csoportmunka 4,23; frontális osztálymunka 4,1; egyéni differenciálás 3,9; pármunka 3,83; tanári kísérlet 3,8; tanulói kísérlet 3,0; téma önálló feldolgozása 2,8; projektmódszer 2,7; terepmunka 2,1. Összehasonlításként megemlítem, hogy a 2185 pedagógus első helyre a frontális tanulásszervezési formát tette, ezt követi az egyéni differenciálás és a témák önálló feldolgozása. A csoportmunka negyedik a sorrendben. A számok e vonatkozásban is kifejezik a tantárgy jellegét. Az ismeretközvetítési formát a szóbeli magyarázat jellemzi (4,3).

A kérdésre válaszolók 78%-a nyilatkozott úgy, hogy a mindennapi munkáját segíti a tanári kézikönyv. 15%-ának nincs kézikönyve és hét százalék elavultnak tartja a kézikönyvet.

A 140 megkérdezett testnevelést tanító közül 131 válaszolt arra a kérdésre, hogy a módszertani lap segíti-e a mindennapi munkáját. Meglepő, hogy az iskolák 59%-ába nem jut el a Testnevelés című módszertani lap. Ahova eljut (39%), ott igennel válaszoltak a testnevelő tanárok. Mindössze 1,5%-uk válaszolta azt, hogy nem segíti a gyakorlati munkát, mert tartalma korszerűtlen. A tervezés nélkülözhetetlen eszköze a tanári kézikönyv. Ez minden testnevelést tanító pedagógus könyvespolcán ott kell hogy legyen. A módszertani megújulás, a tanári önképzés és tanórai felkészülés legkönnyebben hozzáférhető segédeszköze a módszertani lap. Az abban leírt gyakorlatsorok, praktikus megoldások nemcsak kész ismeretanyagot nyújtanak, hanem gondolatokat is ébresztenek. Megoldandó feladat, hogy a negyedévenként megjelenő kiadvány minden iskolába, legalább egy példányban eljuthasson. (A tanévi 10 havi megjelentetés is kívánatos lenne.)

A kérdésre adott válaszokból egyértelmű, hogy a tanári továbbképzések segítik a tantárgyi módszertani kultúra fejlődését. A kérdésre egyértelmű igennel válaszolt 43%, csak esetenként segíti a módszertani megújulást 59% szerint és nemmel válaszolt 8%. A kérdőív hibája, hogy nem tesz különbséget, pl. a megyei pedagógiai intézetek által szervezett és az egyetemi, főiskolai szervezésben folyó továbbképzések között.2

Taneszközök

A kérdőív korlátozott terjedelme miatt, más tantárgyakhoz hasonlóan, csak a taneszközökre kérdeztünk rá, és mellőztük a testnevelés szempontjából ugyancsak meghatározó létesítményhelyzet vizsgálatát. Az iskolák sportszerekkel - atlétikai (2,9) és egyéb (3,2) sporteszközökkel, tornafelszereléssel (3,3) való ellátását a kollégák közepesnek vélik. Az 1-től 5-ig terjedő skála szerint csak a labdákkal való ellátást (3,8) tartják jónak. A felmérési adatokból úgy tűnik, hogy egyszerűbb megoldás, ha az iskola megvásárolja az új sportszereket (3,6) és nem kísérletezik azok megjavításával (2,9). Lehet, hogy ebben az esetben is érvényes a közgazdászok azon megállapítása, hogy a szegénység pazarló? Persze lehet az is, hogy kevés az olyan vállalkozó, aki vállalja a sportszerek, tornatermi berendezések megjavítását. A kérdőív erre a kérdésre nem tért ki, így csak az információkra hagyatkozhatunk: valószínű, hogy az utóbbi feltevés az igaz.

2. ábra
  A taneszközök helyzete
(1= elégtelen, 5=nagyon jó)

A tantárgyak közötti összehangoltság

Testnevelés és sport műveltségterület rendkívül komplex. Maga a testnevelés tantárgy is az. Két okból is az. Egyrészt folyamatosan jelennek meg új mozgásformák, divatsportágak (szabadidősportok), amelyek helyet követelnek a tantervekben. Gondoljunk csak az önvédelmi sportokra a birkózástól a cselgáncson keresztül a keleti harcművészetek sokaságáig, vagy a zenés gimnasztikától a táncos mozgásformák (pl. az aerobic) terjedő változataira. Ne feledkezzünk el a táncház mozgalmával kezdődő, ismét felelevenedő népi tánc testnevelési órán való megjelenéséről sem. Másrészt a testnevelés mozgásanyagát meghatározó, úgynevezett alapsportágak (atlétika, torna, labdajátékok, küzdősportok, úszás) mozgásanyaga is egyre gazdagabb lesz, egyre nehezebb technikai elemek, egyre bonyolultabb taktikai megoldások jelennek meg. Mindennek egyenes következménye, hogy az elméleti (balesetmegelőzési, játék-, versenyszervezési, és szabályismeret, táplálkozási, edzéselmélet, stb.) ismeretek is egyre nagyobb helyet követelnek a tantárgyban a prevenciós testnevelés, az öntevékeny szabadidős testedzés miatt. Ebből több következtetés is levonható. Az egyik az, hogy a testnevelést komplex tantárgy, amely több önálló, egymástól jól elkülöníthető (elméleti és gyakorlati) tantárgyi ismeretet foglal magában. A másik, hogy ennyi tantárgyat egy testnevelő tanár képtelen tanítani. A pedagógiai program készítésekor vagy módosításakor célszerű erre figyelemmel lenni, és ha indokolt, a külső óraadó foglalkoztatását is tervezni szükséges. A harmadik következtetés a pedagógusképzést érinti, amellyel e helyen nem kívánok foglalkozni.

A testnevelés egyetlen tantárgy az iskolai tantárgyak közül, amelynek a nevelésben betöltött eszközfunkcióján túl egészségügyi funkciója is van. Ez az utóbbi, a dolog természetéből adódóan, csak korlátozottan, más, külső rendszerek függvényében valósulhat meg. Egyik a prevenciós funkció (hagyományos iskolai testnevelés), a másik a rehabilitációs funkció (könnyített és a gyógytestnevelés). A közoktatásról szóló törvény biztosítja a tanulónak azt a jogát, hogy az egészségi állapotának megfelelően részesüljön testnevelésben. Ennek alapján vannak az iskolában testnevelési és gyógytestnevelési órák. Tehát a jelenlegi jogállás szerint a testnevelés és sportműveltségi területen két tantárgy van az iskolában az egyiket testnevelésnek, a másikat gyógytestnevelésnek hívják. Ahhoz, hogy ez a két szolgáltatási terület is szerves része legyen a közoktatás rendszerének, működnie kell a kapcsolódó rendszernek is, az egészségügyi szűrőrendszernek is. Ezért vizsgáltuk ezt a szolgáltatási rendszert is. A számok azt mutatják, hogy a gyerekek 15,8%-át nem sorolják be egészségi állapotuknak megfelelő testnevelési csoportba. Ebben az esetben nem csupán arról van szó, hogy a tanulók közel 16%-ának sérülnek a jogai, hogy az érintett gyerekek mozgásszervi vagy belgyógyászati panaszai súlyosbodhatnak a nem célirányos (ellenjavallt) terhelés következményeként, hanem arról is, hogy a kapcsolódó rendszer hiányos működése a közoktatási rendszer, az iskolai szolgáltatás rendszerének működését is kifogásolhatóvá teszi.

A vizsgálati adatokból tudjuk, hogy a gyógytestnevelésre utalt gyerekek 56,7%-a vesz részt a foglalkozásokon. További vizsgálatot igényel, hogy mi az oka annak, hogy a tanulók 43%-a nem részesül egészségi állapota, a közérzete javítására szervezett, számára nélkülözhetetlen szolgáltatásból. A gyógytestnevelést területenként, azaz iskolán kívüli szervezeti formában (44,3%) oldják meg leginkább. Az intézmények 28,9%-a intézményen belül, a tanítás utáni időkeretben tartják meg a rehabilitációs foglalkozást. Az úszás fontos eszköze a gyógytestnevelésnek. Sajnálatos, hogy gyógyúszásban mindössze a gyerekek 39%-a vesz részt, mert a feltételek nem teszik lehetővé az uszodai foglalkozások megtartását.

Könnyített testnevelést a testnevelési óra keretében, differenciált foglalkoztatással kell megoldani. A válaszok alapján az látszik egyértelműnek, hogy az intézmények 49%-a tanórán kívüli időkeretben oldja meg a könnyített testnevelésre javasolt gyerekek foglalkoztatását.

3. ábra
  A gyógytestnevelés biztosítása

Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a közoktatásban a testnevelés (könnyített testnevelés) és a gyógytestnevelés - a tárgyi feltételek hiányossága ellenére - a jogi feltételrendszere lehetővé teszi a két tantárgy összehangolhatóságát. A szolgáltatási rendszer minőségi színvonalú működéséhez azonban, a kapcsolódó rendszerek színvonalasabb működése is szükséges.

Mérés, értékelés

A testnevelés tantárgy jellegéből adódik, hogy a tanulói teljesítmények mérhetők. Már az 1930-as években szociológiai és antropológiai adatokkal összevetve, matematikai statisztikai adatfeldolgozásban jelentek meg tanulmányok a tanulóifjúság fizikai teljesítményeiről. Tehát a tudományos méréseknek és szaktudományos adatfeldolgozásnak e tárgyban komoly történelmi múltja van. A központi motoros próbarendszert 1976-ban, az új testnevelési tantervek kiegészítéseként vezette be az Oktatási Minisztérium.3 A próbarendszerek megalkotói kettős célt tűztek maguk és a testnevelő tanárok elé. Egyrészt a mérési eszköz objektíven tükrözze a "tanulók mozgástulajdonságainak a fejlődését, az országos átlaghoz viszonyított előrehaladását", másrészt a testnevelők "saját oktató-nevelőmunkájuk egy fontos területéről kaphatnak visszajelzést, és annak elemzésével javítani tudják a testnevelés hatékonyságát". Ez a cél azóta sem változott, annak ellenére sem, hogy a központi próbarendszer mellett alternatív próbarendszerek jelentek meg és a testnevelő tanárok egy része, a saját feltételeire alkalmas próbarendszert dolgozott ki (13,5%). E téren a bőség zavarával állunk szemben. Központi próbarendszerrel mér a tanárok közel 46%-a, a központi próbarendszert a helyi körülményekhez igazítva 24,9%-uk, illetve azt saját teszttel kiegészítve 15,7%-uk, tehát módosítva mér a testnevelők kb. 38%-a.

4. ábra
  Mérések

Vizsgáltuk a központi próbarendszerek elterjedtségét, valamint azt, hogy a testnevelést tanítóknak az 1-től 5-ig értékskála szerint mi a véleményük ezekről a próbarendszerekről. A válaszadók 58,1%-a a Hungarofittel, 21,2%-a a Testnevelési Bizottság által javasolt teszttel, 20,7%-a az Eurofittel mér.4 Ezt a sorrendet húzza alá az értékelés pontszáma is: 3,75, 3,34, 2,94. Tehát a központi mérések közül a legelterjedtebb a Hungatofit. Egyesek szerint azért, mert kevesebb próbát tartalmaz, és heti két órában a mérések jobban megoldhatók. Ezen állítás valóságtartalma azonban e pillanatban nem igazolható, tehát további kutatást igényel.

5. ábra
   A központi mérések alkalmazása

Ha pedagógiai célokat szolgálnak a mérések, akkor feltehető a kérdés, hogy miért éppen a Hungarofit és miért nem az Eurofit értékeléseit kedvelik? A mérések pedagógiai jellege az összehasonlíthatóságukban van. A tanuló összehasonlíthatja teljesítményét a korábban mérttel, az osztálytársáéval, az iskolai, az országos és az európai standarddal. Ez az utóbbi azonban csak az Eurofit viszonylatában lehetséges. Az egyéni érdeken túl nemzeti érdek lehet, hogy a magyar lányok és fiúk fittsége eléri-e az európai átlagot, elmarad ettől vagy az átlagnál jobb. Ha a méréseknek szaktudományos kutatási célja lenne, mint ahogy nem az, akkor a kutatási alany adottságairól, fizikai és mentális képességeiről többet kellene tudni, vagyis fiziológiai, pszichológiai és szociális háttérkutatásokkal kellene kiegészíteni. Így tudnánk többet arról, aki a teljesítményt produkálta. Természetesen erre is megvan a lehetőség, azonban most mégsem erről van szó, hanem arról, hogy minél egyszerűbb eszközökkel kapjunk objektív eredményeket és azt a tanulói teljesítmények javítására, a motiváció eszközeként tudjuk felhasználni. Erre alkalmasak a próbarendszerek. Ezt igazolják a válaszok is, mert a pedagógiai munka megtervezéséhez a testnevelést tanítók 92%-a, a differenciált foglalkozás megszervezéséhez 87%-a támaszkodik a mérési adatokra. Feltűnő azonban, hogy a személyiségfejlesztéshez, az önismeret, az önértékelés fejlesztéséhez kevesen (6,5%) használják a motoros próbarendszerek adatait. Ez az arányszám is bizonyítja, hogy szükség van korszerű tartalmú tanári kézikönyvre, minden iskolába eljuttatott módszertani lapra és színvonalas tanári továbbképzésekre.

A válaszadók mindegyike él a mérési lehetőséggel. A többség (91,3%) betartatja a törvényes előírást és tanévente kétszer, ősszel és tavasszal mér. A testnevelést tanítók 8,7%-a vagy ősszel vagy tavasszal mér, tehát nem tanúsít jogkövető magatartást. Vajon mi lehet ennek az oka? Az előzőekből következően lehetnek feltevéseink, de a kérdésre csak egy újabb, részletekbe menő kutatás adhatná meg a választ.

Mindennapi testnevelés

Törvényi előírás a mindennapi testnevelés. A feltételek megteremtéséért az iskolavezetés a felelős. Korábban vizsgáltuk a mindennapi testnevelés tárgyi, személyi és financiális feltételrendszerét.5 Jelen vizsgálódásunk a törvényi előírás szervezeti keretére, a megoldás módjára irányult. Heti öt alkalommal, a testnevelési órán oldják meg a mindennapi testnevelést az iskolák csupán 5,5%-ában. Gyakoribb a heti három testnevelési óra és két sportköri foglalkozás (36,4%). Ezt követi a heti 3 testnevelési óra és a mindenkire kiterjedő két tömegsportköri foglalkozás (24,7%). A válaszadó intézmények 9,2%-a a heti két testnevelési óra mellett 3 alkalommal, tömegsportköri foglalkozás keretében biztosítja a tanulók mindennapi testmozgását. Az iskolák mindössze 6,2%-a válaszolt úgy, hogy a heti három, illetve heti két (4,9%) testnevelési órán túl háromnál több foglalkozással segíti a mindennapi testnevelés megvalósulását. A hét minden napján, minden osztály részére 15-30 percet biztosít a testgyakorlásra tanítás előtt az iskolák 1,8%-a, az órák közötti szünetben 2,5%-a és tanítás után 1,2%-a. Erre a kérdésre a 140 általános iskola 162 értékelhető választ adott. Ebből az következik, hogy egy iskolában többféle szervezeti megoldásmód is lehet. Pl. a testnevelési, vagy sportági osztály mindennapi testnevelési órája mellett, a nem speciális osztályoknak heti három testnevelési órája van. Következésképpen a fenti arányszámok csak a tájékozódást segítik.6

Testtartást javító, prevenciós torna a testnevelési órán

Korunk népbetegsége a csontritkulás, a gyermekek több betegsége pedig a test helytelen tartásából fakad. Orvosi kutatások, mérések igazolják, hogy a gyerekek életmódjában egyedülállóvá váló ülő életmód miatt, az iskolaévek előrehaladásával, egyre gyakoribbá és (rehabilitációs gyógytestnevelés híján) súlyosabbá válnak a gerincoszlop betegségei. Ezért vizsgáltuk a prevenciós torna megoldásait testnevelési órán. A 120 válaszból kitűnik, hogy a hagyományoknak megfelelően a testnevelési óra bevezető részében, gimnasztikai gyakorlatokkal rendszeresen erősítik a gerincoszlopot. 34 válaszadó nyilatkozott úgy, hogy alkalomszerűen a tanítási óra fő részében is tervez és végeztet gerincoszlop izomzatát erősítő gyakorlatokat. Gimnasztikai gyakorlatok helyett, más gyakorlatokkal erősíti a gerinc izomzatát 12 testnevelést tanító. Más kérdés, hogy a heti két (testnevelési óra) ingerhatás elegendő-e a több órás ülő, hajlott hátú testhelyzetből fakadó testtartás javítására, a deformitások megelőzésére. Miután a kérdésre több lehetséges válasz volt adható, a válaszok száma (166) meghaladja a válaszadó intézmények számát. Ebből arra következtethetünk, hogy van aki, az óra bevezető és fő részében is alkalmazza a gerincoszlop izomzatát erősítő gyakorlatokat.

A gerincoszlop funkcionális vizsgálatára a Magyar Gerincgyógyászati Társaság egy gyakorlatsort készített, amelyet tartásjavító tornagyakorlatként is ajánl. Vizsgáltuk azt, hogy a megkérdezettek hány százaléka ismeri és alkalmazza a gyakorlatot. A válaszadók 20%-a rendszeresen, 72%-a gimnasztikai gyakorlatok közé illesztve, 5,1%-a csak a tartáshibák csökkentésére használja a gyakorlatot. 18,6% azért nem alkalmazza a gyakorlatsort, mert nem ismeri. Meglepő, hogy a válaszadók 2,5%-a ismeri ugyan a gyakorlatot, de nem hasznosítja eszközként. Jó volna tudni, hogy vajon miért nem? Ennek vizsgálata későbbi kutatás tárgya lehet.

 

Webra folder: 
Tags: 
Mozgatva: 
0
Prefix: 

Támogatók

OFI

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.