2014. április 24., csütörtök , György

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 június

Új Pedagógiai Szemle 2001 június

2009. június 17.

Emlékezetes szellemi élményt jelentett számomra, amikor neveléstörténeti tanulmányaim során megismerkedtem az utópista szocialisták, Owen és Fourier nevelésről alkotott nézeteivel. Különösen érdekesnek tűntek a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására vonatkozó elképzeléseik. Érdeklődésemet valószínűleg az motiválta, hogy akkoriban kerültek először nyilvánosságra azok a szociológiai kutatási eredmények, amelyek arra utaltak, hogy az iskolarendszer - a rezsim minden valós és propagandisztikus törekvése ellenére - nem képes kompenzálni a családok eltérő anyagi és kulturális miliőjéből eredő különbségeket. Ezek a kutatások nagyban hozzájárultak az iskolai nevelés mindenhatóságába vetett ifjúkori ábrándjaim szertefoszlásához, a társadalmi tagozódás szerepének felismeréséhez az életút meghatározásában. Nagy kiábrándulás volt ez, a nevelés megváltó erejéről való “álmodozások korának" végleges lezárulása.

Ebben a pedagógiai illúzióvesztésben némiképp szenvedő, ugyanakkor megoldások után kutató egykori önmagam számára különös jelentősége volt az utópisták kommunisztikus, falanszterszerű alternatívájának. Owen és Fourier a 19. század első évtizedeiben azt javasolta, hogy a gyerekeket ki kell emelni abból a családi-mikrotársadalmi környezetből, amelybe születtek, s kommunisztikus telepeken kell felnevelni, ezzel juttatva mindenkit egyenlő esélyekhez. Máig emlékszem arra, hogy milyen hatást gyakorolt rám Owen leírása az 1824-ben általa létrehozott New Harmony nevű kommunisztikus telepről, amelyet saját utópisztikus elvei mellett Fourier nevelési koncepciójának felhasználásával alkotott meg Amerikában. Saját nevelődésem példáján - az ötvenes években is jó körülményeket biztosító polgári családban nőttem fel - tapasztaltam meg a családban megélhető gazdag érzelmi kapcsolatrendszernek a személyiségfejlődésben betöltött, semmivel nem pótolható szerepét. Ezt a tapasztalatot egészítették ki a fejlődés- és személyiségpszichológia terén a családi szocializációra, az anya-gyermek kapcsolat szerepére vonatkozó ismereteim.

Két nézet ütközött bennem az egyenlőtlenségek kezelését illetően: ragadjuk-e ki a gyerekeket a hátrányos helyzetű családi miliőből, s ezzel jelentősen javítsuk társadalmi esélyeiket, vagy az esélynöveléssel szemben elsődlegesebbnek tekintsük a harmonikus személyiségfejlődés, az érzelmi biztonság szempontjait, s ameddig csak lehet, tartsuk a család - ugyan meglehetősen heterogén értékeket, mintákat, légkört jelentő - meleg, óvó keretei között őket.

Dilemmám kialakulásában szerepet játszottak azoknak a mélyinterjúknak a tapasztalatai is, amelyeket egy családszociológiai vizsgálat keretében az Ormánság apró cigány putrijaiban roma szülőkkel készítettem akkoriban. Döbbenetes volt, hogy ezek a számomra addig elképzelhetetlen nyomorban, civilizálatlan feltételek között élő roma családok - minden előzetesen kialakult elképzelésemmel szemben - milyen melegséggel vették körül gyermekeiket, s milyen erővel harcoltak azért, hogy az akkori körzetesítés következményeként létrehozott körzetközponti kollégiumok ne ragadhassák el az - egyébként sokszor alultáplált, nagyon rossz otthoni és iskolai feltételek között tanuló gyermekeiket.

Kié is valójában a gyerek? Mi is valójában a fontos? Mi is valójában a gyerekek érdeke? - kérdeztem akkoriban, s kérdezem azóta is gyakorta önmagamtól. 1969-ben még hajlottam arra, hogy elsődlegesnek tekintsem a gyors felzárkóztatást, az esélynyújtást, a kognitív képességek fejlesztését. Ennek érdekében lehetségesnek, sőt egyenesen szükségesnek tartottam azt, hogy a gyerekeket minél korábbi életkorban kiemeljék a kedvezőtlen családi feltételek közül. Ma már tudom, hogy érzelmi biztonság, ép személyiség nélkül nincs esély a felzárkóztatásra. Mint ahogy azt is tudom, hogy a bármily pedagógiai racionalitással megteremtett nevelési tér - a Fourier- féle falanszter jellegzetesen ilyen - a szerető családi miliő, a gazdag érzelmi világ kibontakozását segítő családon belüli kapcsolatok nélkül önnön céljai ellenében hat. A megszokott, védő családi környezetből korán kiszakított kisgyerekek többsége nem válik esélyesebbé, versenyképesebbé. Hiába javulnak a kisiskolás kollégiumban a tanulási feltételek, a mégoly alacsony szociokulturális státusú család nyújtotta érzelmi háttér, a testvérek hiánya olyan személyiségfejlődési zavarok, nevelési ártalmak forrása lehet, amelyek lehetetlenné teszik a remélt nevelési-tanítási eredményt, pedagógiai hatékonyságot.

Az elmúlt évtizedek hátránykompenzációs tapasztalatai azt mutatják, hogy az iskolának meglehetősen korlátozottak a lehetőségei. Elsősorban azért, mert nem teheti zárójelbe, nem iktathatja ki a családot, azt a szocializációs tényezőt, amely talán a leginkább szerepet játszik a hátrányok kialakulásában. Kompenzálni, felzárkóztatni csak a családokkal együtt, a családok megnyerésével, együttműködésével lehetséges. S ez még akkor is igaz, ha a család kulturális szintje rendkívül alacsony, ha az általa közvetített értékrend, életmódminta a tanulás, a felzárkózás ellenében hat.

Épp ezért csak azok a hátránykompenzációs megoldások lehetnek igazán életképesek, amelyek a gyerekek mellett a családok felzárkóztatását, a szülők kulturális szintjének fejlesztését is célul tűzik ki. Mert a gyerek nem az államé, nem a társadalomé, hanem azé a családé, ahová született.

Ma már tudom, hogy Owen és Fourier New Harmony telepe a megvalósíthatatlan utópiák sorába tartozik. Az igazi lehetőséget az olyan modellek jelentik, mint a nyírteleki Kedvesház, ahol a gyerekekkel együtt az analfabéta roma szülők zöme is beül az iskolapadba.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány részletesen elemzi azokat a változásokat, amelyek a közoktatásról szóló törvény 1999-es módosítása után következtek be az oktatásügyben. Áttekinti a közoktatás rendszerének működését meghatározó alapelveket, a tartalmi szabályozásban bekövetkezett változásokat, a vizsgák rendszerét és az ágazati irányítás működését. Nyomtatásban a tartalmi szabályozásra és a vizsgákra vonatkozó fejezeteket közöljük, on-line kiadásunkban a tanulmány egészét közreadjuk.
[3–14. oldal]
ÚPSZ a címlaponA gyermek- és fiatalkori bűnözés napjainkban igen népszerű téma; foglalkozik vele az írott sajtó, a rádió, a televízió. A szerző szerint a híradások gyakran úgy állítják be a fiatalkorú bűnelkövetőket s oly módon általánosítanak, mintha korunk fiatalsága passzióból űzné az erőszakot. Ugyanakkor a bajban lévő ifjúságról, a bűnözés valódi okairól már nem beszélnek ilyen hangosan. Ezért tartja fontosnak a fiatalkori kriminális deviancia hátterében rejlő társadalmi okok vizsgálatát, a szociológiai háttér elemzését, kiemelt figyelmet szentelve az iskola szerepének.
[15–24. oldal]
A Szegedi Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékén a tanári pályára történő eredményes felkészítés érdekében olyan tanárképzési modell kidolgozására törekednek, amelyben az elméleti képzés mellett megfelelő súllyal szerepel a hallgatók gyakorlati felkészítése. Ennek érdekében kísérleti jelleggel új típusú pedagógiai gyakorlatot vezettek be, melynek lényege, hogy a hallgatók aktívan részt vegyenek az iskolai munkában, és minél több területen kipróbálják magukat. A tanulmány a pedagógiai kurzus felépítését, tartalmát, értékelését ismerteti.
[25–36. oldal]
Az alcímben felvetett problémára egymástól eltérő válaszok születtek a két megjelölt korszakban. A szerző arra jut, hogy az e témakörben forgó pedagógiai gondolatok érvényességét elsősorban a kor és nem önnön logikája adja meg
[33–47. oldal]
[48–56. oldal]
A tanulmány második részében (az I. rész áprilisi számunkban jelent meg) a szerző néhány társadalomismereti kulcsszót (európaiság, identitás, mentalitás, régiók) igyekszik tisztázni, miközben minden oktató figyelmébe ajánlja azt a globális kihívást, amelyre Tocqueville is figyelmeztetett már a múlt században: "a modernitás a többség, tehát a középszerűség zsarnoksága." Bízzunk-e, bízhatunk-e még önmagunkban, hogy Európa továbbra is a feltalálók, a művészi újítások, az emberi személyiség autonómiájának szülőföldje lesz? Vagy Clement Greenbergnek lesz igaza, aki szerint "az alávetett tömegek beérik az igazi kultúra látszatával vagy pótszereivel"?
[57–65. oldal]

Látókör

A rendszerváltás előtt is jelentős számú "vállalkozó" működött az országban, de akkor az oktatás, képzés erről ideológiai okokból megfeledkezett. Ma, amikor a társadalom anyagi bázisát egyre nagyobb mértékben a vállalkozói szféra hozza létre, rendszerfilozófiai, "ideológiai" okokból törekedni kell a főszereplők tartós és alapos megerősítésére, fejlesztésére. Az oktatásban ezért sokkal nagyobb súlyt kell fektetnünk a vállalkozói kompetenciák komplex fejlesztésére. Ez jelenthet áttörést a vállalkozók képzésében.
[66–73. oldal]

Műhely

A szerzők vizsgálataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tanulók tudásszerzését induktív gondolkodásuk fejletlensége is akadályozza. Ennek okát keresve a leggyakrabban használt tankönyvek feladatait elemezték abból a szempontból, hogy milyen mértékben fejlesztik az induktív gondolkodást.
[74–87. oldal]
A tanulmány az iskola és a szülők között kialakult konkrét, konfliktus megoldását leíró esettanulmányon keresztül mutatja meg, hogy miként lehet kezelni az iskola és a szülők viszonyában feszültséget okozó problémát. A szerző betekintést enged a konfliktuskezelés módszereibe, s kísérletet tesz olyan elméleti következtetések levonására is, amelyek segíthetik a felkészülést erre a sokszor nagy felelősséggel járó feladatra.
[88–99. oldal]
Régóta ismert, hogy milyen fontos szerepet játszanak a pedagóguspálya iránti elköteleződésben az egyetemi-főiskolai évek alatti, szakmai gyakorlatokon szerzett tapasztalatok. Tusa Cecília, a Veszprémi Egyetem hallgatója az osztályfőnöki munkára felkészítő iskolai terepgyakorlat keretében végzett megfigyeléseit, vizsgálódásának eredményeit összegzi.
[100–106. oldal]

Világtükör

[107–112. oldal]
[111–112. oldal]

Kritika-figyelő

[113–114. oldal]
[115–117. oldal]
[118–119. oldal]
[120–121. oldal]

Európa-melléklet

Az Európai Bizottság memorandumot készített az egész életen át tartó tanulásról. A Bizottság döntése értelmében a memorandumot minden tagországban és társult országban meg kell vitatni a társadalmi partnerekkel, és nemzeti álláspontot kell kialakítani. Az Európai Bizottság összegzi az egyes országokból érkezett véleményeket, és a 2001. év második felében stratégiai tervet készít, amely közreadja a tagországok és a társult országok másutt is hasznosítható példáit, jó megoldási modelljeit. Az alábbiakban közreadott tanulmány ismerteti és értékeli a Memorandumot. Az OKI honlapján olvasható a Memorandum szövegének magyar és angol nyelvű változata. Az Oktatási Minisztérium szeretné megismerni a dokumentummal kapcsolatos véleményeket, álláspontokat, amelyeket a memorandum@om.hu e-mail címre lehet küldeni.
[122–132. oldal]

KOMA-melléklet

[133–136. oldal]
[137–142. oldal]
[143–148. oldal]
[149–152. oldal]
[153–159. oldal]

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.