Új Pedagógiai Szemle 2001 június

Tartalom azonosító: 160903

Emlékezetes szellemi élményt jelentett számomra, amikor neveléstörténeti tanulmányaim során megismerkedtem az utópista szocialisták, Owen és Fourier nevelésről alkotott nézeteivel. Különösen érdekesnek tűntek a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására vonatkozó elképzeléseik. Érdeklődésemet valószínűleg az motiválta, hogy akkoriban kerültek először nyilvánosságra azok a szociológiai kutatási eredmények, amelyek arra utaltak, hogy az iskolarendszer - a rezsim minden valós és propagandisztikus törekvése ellenére - nem képes kompenzálni a családok eltérő anyagi és kulturális miliőjéből eredő különbségeket. Ezek a kutatások nagyban hozzájárultak az iskolai nevelés mindenhatóságába vetett ifjúkori ábrándjaim szertefoszlásához, a társadalmi tagozódás szerepének felismeréséhez az életút meghatározásában. Nagy kiábrándulás volt ez, a nevelés megváltó erejéről való “álmodozások korának" végleges lezárulása.

Ebben a pedagógiai illúzióvesztésben némiképp szenvedő, ugyanakkor megoldások után kutató egykori önmagam számára különös jelentősége volt az utópisták kommunisztikus, falanszterszerű alternatívájának. Owen és Fourier a 19. század első évtizedeiben azt javasolta, hogy a gyerekeket ki kell emelni abból a családi-mikrotársadalmi környezetből, amelybe születtek, s kommunisztikus telepeken kell felnevelni, ezzel juttatva mindenkit egyenlő esélyekhez. Máig emlékszem arra, hogy milyen hatást gyakorolt rám Owen leírása az 1824-ben általa létrehozott New Harmony nevű kommunisztikus telepről, amelyet saját utópisztikus elvei mellett Fourier nevelési koncepciójának felhasználásával alkotott meg Amerikában. Saját nevelődésem példáján - az ötvenes években is jó körülményeket biztosító polgári családban nőttem fel - tapasztaltam meg a családban megélhető gazdag érzelmi kapcsolatrendszernek a személyiségfejlődésben betöltött, semmivel nem pótolható szerepét. Ezt a tapasztalatot egészítették ki a fejlődés- és személyiségpszichológia terén a családi szocializációra, az anya-gyermek kapcsolat szerepére vonatkozó ismereteim.

Két nézet ütközött bennem az egyenlőtlenségek kezelését illetően: ragadjuk-e ki a gyerekeket a hátrányos helyzetű családi miliőből, s ezzel jelentősen javítsuk társadalmi esélyeiket, vagy az esélynöveléssel szemben elsődlegesebbnek tekintsük a harmonikus személyiségfejlődés, az érzelmi biztonság szempontjait, s ameddig csak lehet, tartsuk a család - ugyan meglehetősen heterogén értékeket, mintákat, légkört jelentő - meleg, óvó keretei között őket.

Dilemmám kialakulásában szerepet játszottak azoknak a mélyinterjúknak a tapasztalatai is, amelyeket egy családszociológiai vizsgálat keretében az Ormánság apró cigány putrijaiban roma szülőkkel készítettem akkoriban. Döbbenetes volt, hogy ezek a számomra addig elképzelhetetlen nyomorban, civilizálatlan feltételek között élő roma családok - minden előzetesen kialakult elképzelésemmel szemben - milyen melegséggel vették körül gyermekeiket, s milyen erővel harcoltak azért, hogy az akkori körzetesítés következményeként létrehozott körzetközponti kollégiumok ne ragadhassák el az - egyébként sokszor alultáplált, nagyon rossz otthoni és iskolai feltételek között tanuló gyermekeiket.

Kié is valójában a gyerek? Mi is valójában a fontos? Mi is valójában a gyerekek érdeke? - kérdeztem akkoriban, s kérdezem azóta is gyakorta önmagamtól. 1969-ben még hajlottam arra, hogy elsődlegesnek tekintsem a gyors felzárkóztatást, az esélynyújtást, a kognitív képességek fejlesztését. Ennek érdekében lehetségesnek, sőt egyenesen szükségesnek tartottam azt, hogy a gyerekeket minél korábbi életkorban kiemeljék a kedvezőtlen családi feltételek közül. Ma már tudom, hogy érzelmi biztonság, ép személyiség nélkül nincs esély a felzárkóztatásra. Mint ahogy azt is tudom, hogy a bármily pedagógiai racionalitással megteremtett nevelési tér - a Fourier- féle falanszter jellegzetesen ilyen - a szerető családi miliő, a gazdag érzelmi világ kibontakozását segítő családon belüli kapcsolatok nélkül önnön céljai ellenében hat. A megszokott, védő családi környezetből korán kiszakított kisgyerekek többsége nem válik esélyesebbé, versenyképesebbé. Hiába javulnak a kisiskolás kollégiumban a tanulási feltételek, a mégoly alacsony szociokulturális státusú család nyújtotta érzelmi háttér, a testvérek hiánya olyan személyiségfejlődési zavarok, nevelési ártalmak forrása lehet, amelyek lehetetlenné teszik a remélt nevelési-tanítási eredményt, pedagógiai hatékonyságot.

Az elmúlt évtizedek hátránykompenzációs tapasztalatai azt mutatják, hogy az iskolának meglehetősen korlátozottak a lehetőségei. Elsősorban azért, mert nem teheti zárójelbe, nem iktathatja ki a családot, azt a szocializációs tényezőt, amely talán a leginkább szerepet játszik a hátrányok kialakulásában. Kompenzálni, felzárkóztatni csak a családokkal együtt, a családok megnyerésével, együttműködésével lehetséges. S ez még akkor is igaz, ha a család kulturális szintje rendkívül alacsony, ha az általa közvetített értékrend, életmódminta a tanulás, a felzárkózás ellenében hat.

Épp ezért csak azok a hátránykompenzációs megoldások lehetnek igazán életképesek, amelyek a gyerekek mellett a családok felzárkóztatását, a szülők kulturális szintjének fejlesztését is célul tűzik ki. Mert a gyerek nem az államé, nem a társadalomé, hanem azé a családé, ahová született.

Ma már tudom, hogy Owen és Fourier New Harmony telepe a megvalósíthatatlan utópiák sorába tartozik. Az igazi lehetőséget az olyan modellek jelentik, mint a nyírteleki Kedvesház, ahol a gyerekekkel együtt az analfabéta roma szülők zöme is beül az iskolapadba.


Tartalom

Tanulmányok

A tanulmány részletesen elemzi azokat a változásokat, amelyek a közoktatásról szóló törvény 1999-es módosítása után következtek be az oktatásügyben. Áttekinti a közoktatás rendszerének működését meghatározó alapelveket, a tartalmi szabályozásban bekövetkezett változásokat, a vizsgák rendszerét és az ágazati irányítás működését. Nyomtatásban a tartalmi szabályozásra és a vizsgákra vonatkozó fejezeteket közöljük, on-line kiadásunkban a tanulmány egészét közreadjuk.
[3–14. oldal]
ÚPSZ a címlaponA gyermek- és fiatalkori bűnözés napjainkban igen népszerű téma; foglalkozik vele az írott sajtó, a rádió, a televízió. A szerző szerint a híradások gyakran úgy állítják be a fiatalkorú bűnelkövetőket s oly módon általánosítanak, mintha korunk fiatalsága passzióból űzné az erőszakot. Ugyanakkor a bajban lévő ifjúságról, a bűnözés valódi okairól már nem beszélnek ilyen hangosan. Ezért tartja fontosnak a fiatalkori kriminális deviancia hátterében rejlő társadalmi okok vizsgálatát, a szociológiai háttér elemzését, kiemelt figyelmet szentelve az iskola szerepének.
[15–24. oldal]
A Szegedi Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékén a tanári pályára történő eredményes felkészítés érdekében olyan tanárképzési modell kidolgozására törekednek, amelyben az elméleti képzés mellett megfelelő súllyal szerepel a hallgatók gyakorlati felkészítése. Ennek érdekében kísérleti jelleggel új típusú pedagógiai gyakorlatot vezettek be, melynek lényege, hogy a hallgatók aktívan részt vegyenek az iskolai munkában, és minél több területen kipróbálják magukat. A tanulmány a pedagógiai kurzus felépítését, tartalmát, értékelését ismerteti.
[25–36. oldal]
Az alcímben felvetett problémára egymástól eltérő válaszok születtek a két megjelölt korszakban. A szerző arra jut, hogy az e témakörben forgó pedagógiai gondolatok érvényességét elsősorban a kor és nem önnön logikája adja meg
[33–47. oldal]
[48–56. oldal]
A tanulmány második részében (az I. rész áprilisi számunkban jelent meg) a szerző néhány társadalomismereti kulcsszót (európaiság, identitás, mentalitás, régiók) igyekszik tisztázni, miközben minden oktató figyelmébe ajánlja azt a globális kihívást, amelyre Tocqueville is figyelmeztetett már a múlt században: "a modernitás a többség, tehát a középszerűség zsarnoksága." Bízzunk-e, bízhatunk-e még önmagunkban, hogy Európa továbbra is a feltalálók, a művészi újítások, az emberi személyiség autonómiájának szülőföldje lesz? Vagy Clement Greenbergnek lesz igaza, aki szerint "az alávetett tömegek beérik az igazi kultúra látszatával vagy pótszereivel"?
[57–65. oldal]

Látókör

A rendszerváltás előtt is jelentős számú "vállalkozó" működött az országban, de akkor az oktatás, képzés erről ideológiai okokból megfeledkezett. Ma, amikor a társadalom anyagi bázisát egyre nagyobb mértékben a vállalkozói szféra hozza létre, rendszerfilozófiai, "ideológiai" okokból törekedni kell a főszereplők tartós és alapos megerősítésére, fejlesztésére. Az oktatásban ezért sokkal nagyobb súlyt kell fektetnünk a vállalkozói kompetenciák komplex fejlesztésére. Ez jelenthet áttörést a vállalkozók képzésében.
[66–73. oldal]

Műhely

A szerzők vizsgálataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tanulók tudásszerzését induktív gondolkodásuk fejletlensége is akadályozza. Ennek okát keresve a leggyakrabban használt tankönyvek feladatait elemezték abból a szempontból, hogy milyen mértékben fejlesztik az induktív gondolkodást.
[74–87. oldal]
A tanulmány az iskola és a szülők között kialakult konkrét, konfliktus megoldását leíró esettanulmányon keresztül mutatja meg, hogy miként lehet kezelni az iskola és a szülők viszonyában feszültséget okozó problémát. A szerző betekintést enged a konfliktuskezelés módszereibe, s kísérletet tesz olyan elméleti következtetések levonására is, amelyek segíthetik a felkészülést erre a sokszor nagy felelősséggel járó feladatra.
[88–99. oldal]
Régóta ismert, hogy milyen fontos szerepet játszanak a pedagóguspálya iránti elköteleződésben az egyetemi-főiskolai évek alatti, szakmai gyakorlatokon szerzett tapasztalatok. Tusa Cecília, a Veszprémi Egyetem hallgatója az osztályfőnöki munkára felkészítő iskolai terepgyakorlat keretében végzett megfigyeléseit, vizsgálódásának eredményeit összegzi.
[100–106. oldal]

Világtükör

[107–112. oldal]
[111–112. oldal]

Kritika-figyelő

[113–114. oldal]
[115–117. oldal]
[118–119. oldal]
[120–121. oldal]

Európa-melléklet

Az Európai Bizottság memorandumot készített az egész életen át tartó tanulásról. A Bizottság döntése értelmében a memorandumot minden tagországban és társult országban meg kell vitatni a társadalmi partnerekkel, és nemzeti álláspontot kell kialakítani. Az Európai Bizottság összegzi az egyes országokból érkezett véleményeket, és a 2001. év második felében stratégiai tervet készít, amely közreadja a tagországok és a társult országok másutt is hasznosítható példáit, jó megoldási modelljeit. Az alábbiakban közreadott tanulmány ismerteti és értékeli a Memorandumot. Az OKI honlapján olvasható a
[122–132. oldal]

KOMA-melléklet

[133–136. oldal]
[137–142. oldal]
[143–148. oldal]
[149–152. oldal]
[153–159. oldal]

Támogatók

OFI

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.