Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet

Michael Barber kulcsszerepet játszott annak a reformnak az irányításában, amelyet 1997 után a Blair-kormány valósított meg az Egyesült Királyságban. Barber ebben az írásában egy új oktatáspolitikai gondolkodási paradigmát mutat be, amelyet később, kormányzati pozícióban sikeresen alkalmazott a gyakorlatban. Gondolkodásának egyik leginkább figyelemreméltó eleme, ahogyan a Munkáspárt meggyőződéses híveként hidat teremt az angol oktatásügy radikális átalakítását megvalósító korábbi Thatcher-féle konzervatív oktatáspolitika és az új baloldal politikája között.

Az OKI-konferencia témájához kapcsolódóan az értékelés társadalmi nyilvánosságáról beszélgettek a pódiumvita résztvevői. A megvitatott kérdések között szerepelt annak megtárgyalása, hogy milyen a jó iskola, továbbá az is, hogy mennyire alkalmasak a nyilvánosságra hozott, különböző mérési-értékelési adatok alapján képzett iskolai rangsorok. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy az értékelés társadalmi nyilvánossága pozitívan hat az oktatás, az intézmény fejlődésére, ezért szükség van egy mindenki által elérhető, ugyanakkor legitim értékelési rendszerre.

Idén ötödik alkalommal tesszük közzé Neuwirth Gábor immár húsz éve folyó kutatásának aktuális eredményeit. Ebben a könyvben az olvasók nagy része csak az „iskolasorrend” néven elhíresült listát szokta keresni, ám érdemes tüzetesebben is megvizsgálni a leírtakat, hiszen a különböző iskolák eltérő eszmék mentén szervezik működésüket, s így más és más listák szerint teljesítenek jól vagy kevésbé jól. Az a szülő és nem utolsó sorban a gyerek dolga, hogy eldöntse, neki melyik szempont a fontosabb.

Mindig komoly érdeklődés kíséri évről-évre megjelenő kötetünket a Középiskolai munka néhány mutatóját, nem kis mértékben az „iskolasorrendek” táblázatai miatt. A 2003-as évről szóló kötet egy újabb melléklettel bővült (A középiskolák sorrendje különböző hozzáadott érték számítási módszerekkel számolva, 2000–2003), amely első eredménye a szerző azon törekvésének, hogy az iskolák megítélésébe a hagyományos felvételi-nyelvvizsga-verseny hármasságon túl újabb szempontokat építsen be.

Negyedik alkalommal kapják meg a középiskolák és a középfokú oktatással foglalkozó irányító- és civil szervezetek annak a húsz éve folyó kutatómunkának a legújabb eredményét, amely számos objektív mutató alapján hasonlítja össze a magyar középiskolákat. E vizsgálatok több vonatkozásban teszik lehetővé az egyes középiskolák helyzetének értékelését, és módot adnak a fejlődés irányainak felmérésére is.

Az Új Pedagógiai Szemle immár harmadik alkalommal ad nyilvánosságot az Oktatáspolitikai Elemzések Központja által készített közpolitikai jelentésnek. Az elemzés az egyén tanulásának ösztönzőiről és akadályairól szól. Arra keres választ, hogy milyen oktatáspolitikai eszközökkel növelhető a tanulók által bejárt utak hatékonysága, és hogyan terjeszthető ki a tanulás a ma még ebből kiszoruló társadalmi és életkori csoportokra. Az intézményes formák mellett a tanulás nem formális és informális módjait is elemzi az egész életen át tartó tanulás perspektívájából. A szemelvényeket azért tárjuk a nyilvánosság elé, mert szeretnénk, ha minél szélesebb körben vita, közös gondolkodás indulna a felvetett kérdésekről. A teljes szöveg² letölthető a suliNova Kht. honlapjáról (http://www.sulinova.hu).

Megelőző számunkban közreadtuk a hazánkban élő kisebbségek oktatásának helyzetével foglalkozó tanulmány első részét. A tanulmány második részében a nemzetiségi iskolákban tanító pedagógusok kérdőíves és fókuszcsoportos megkérdezésének tapasztalatait összegzik a szerzők. Bemutatják, hogy a megkérdezett pedagógusok milyennek látják a nemzetiségi oktatás feltételeit, milyen érveket és ellenérveket sorolnak fel a nemzetiségi népismeret integrált vagy önálló tantárgyként való tanítása mellett.